Ávédik Félix (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Büntetőjog II. (Budapest, 1934)

66 szolgál irányadóul. A K. T. 368. §-a szerint bizományinak tekinthető az olyan ügylet, amelynél a felek azon akaratára lehet következtetni, hogy a kiszolgáltatott árut a bizományos a megbizónak megbizásából a saját nevében, — de a megbizó részére árusítsa. Az a körülmény, hogy kifejezetten bizományi díj nem lett kikötve, az ügyletet álbizományi jellegűvé nem teszi, mert a bizományost díj, — a K. T. 284. és 377. §-ainál fogva — kikötés nélkül is megilleti, úgy hogy külön kikötés csak a bizományi díj nagyságára vagy a díj kizárására vonatkozhatik. (C. 3585/932.) Nincs oly törvényes intézkedés, mely a közszükségleti cikkekkel való kereskedést kivonná a bizományi ügyletek köréből ; — így a bizományi eladás végett átvett termékek eladásából befolyt vételár tulajdonjogát az átvevő nem szerzi meg s ezért a vételár eltulajdonítása jogtalan. (C. 3921/931.) A közkereseti társaság vagyona magáé a társaságé, mint jogi személyiséggel biró egységé s az nem a tagok vagyona; így a társaság vagyonát képező dolgok az egyes tagokra nézve idegen dolgoknak lévén tekintendők, azokat a társaság tagja, a K. T. 73. §-ából kitünőleg is, büntetőjogi felelősség nélkül, a saját céljaira nem fordíthatja. (VI. 22 = C. 1440/931.) Hasonlóképpen — az állandó gyakorlat szerint — a sikkasztás üzlettársak között is elkövethető az üzleti vagyonra vonatkozólag, ha az üzlettárs tudatosan jogtalanul tulajdonít el a közös vagyonból őt illető részen felüli értékeket. (C. 5568/932.) A kárnak részben utólagos megtérítése a bűnösség szempontjából közömbös. (C. 5369/931.) 356. §. A Btk 356. §. szerinti minősítés alapja az elsikkasztott vagyon értéke, nem pedig a sikkasztással okozott kár, amely nem mindig egyenlő az előbbivel. (C. 2161/932.) 359. §. A közadók kezelésére vonatkozóan — 1927. évi január hó 1-től kezdve, egyedül a 600/927. P. M. rendelet az irányadó s az ebben foglalt hivatalos öszeállítás (55. §.) sorolja el azon vagyontárgyakat is, amelyek adótartozás fejében végrehajtás alá nem vonhatók. (C. 4977/932.) A végrehajtási törvény 75. §-a nem a lefoglalás módjául írja elő a szoros zár alkalmazását, hanem a foglalás megtörténte után teljesítendő és a végrehajtatónak a foglalásnál erősebb, további biztatását célzó intézkedésül. Hogy a törvény a foglalás utáni intézkedésnek tekinti a szoros zárt, az kitűnik abból, hogy annak 75. §-a, amikor a szoros zár feltételeit és módját meghatározza, a foglalásról már mint megtörtént végre-