Ávédik Félix (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Büntetőjog II. (Budapest, 1934)

15 megállapításával kapcsolatosan rendelhető el. Ehhez képest a Btk. 61. §-a első bekezdésének 2. mondata is csak marasztaló ítélet alapján alkalmazható; ugyanebből az okból a Btk. 118. §-ának első bekezdése is csupán a Btk. 62. és a Bp. 477. §-ában meghatározott esetre vonatkozik (BHT. 284., 771.), midőn kimondja, hogy „e tárgyak" vagyis a sajtótermékek akkor is elkobzandók, ha a vádlott elitélése előtt halt meg, mert hiszen a közvetlenül előző törvényszakasz jogérvényes Ítéletről szól. t(V. 240 = C. 7288/930., — V. 654 = C. 1960/931.) Az elkobzás tárgyának a bűncselekménnyel közvetlen kapcsolatban kell lennie és így az elkobzás tárgyai a helyükbe lépő tárgyakkal nem helyettesíthetők, ami természetesen nem állja útját annak, hogy az ilyen tárgyak a törvényben megengedett más módon a bűncselekmény tettesének, vagy részesének hatalma alól elvonassanak. (C. 3073/926., — 354/934.) Amennyiben egy folyamatban lévő bűnügy iratai között olyan sajtótermékek vannak, amelyekre nézve az elkobzásnak Btk. 61. §-ban írt feltételei nem forognak fenn, úgy a nyomtatványokat át kell tenni a kir. ügyészséghez annak elbírálása végett, hogy e sajtótermékek tartalma miatt akár a sajtójogi felelősséggel tartozó személyek ellen, akár a Bp. XXV. fejezete értelmében, objektív alapon, nem kell-e bűnvádi eljárást indítani. Az elkobzás törvényellenes elrendelése — ha erre törvényszerű vád nem volt — a 384. §. 11. pontja és a Bp. 385. §. 1. c) pontja szerinti semmiségi okot valósítja meg. (C. 3025/931.) 64. §. A 90. sz. tű. határozat (BHT. 242.) — a Btk. 1. §-ra való hivatkozással — kijelenti, hogy a büntetésnek átváltoztatása, mely egyrészt a tettes személyi, másrészt a tett elkövetési körülményeire alapított bírói mérlegelés következménye, a tett alkotó elemeit nem érinti s az átváltoztatásnak hatálya csak a törvényben meghatározott szabadságvesztésbüntetésre terjed ki. A 94. sz. teljes ülési határozat (BHT. 851.) indokolása szintén hangsúlyozza, hogy a Btk. 66. és 92. §-ának alkalmazásával a bíró az alapul szolgáló büntetendő cselekménynek a törvényes tényálladék szerint való jogi természetét nem változtathatja meg. Az előadottakból nyilvánvaló, hogy a Btk. 92. és 20. §-ainak alkalmazása nem lehet akadálya a Btk. 64. §-ában a bűntettekre meghatározott mellékbüntetés kiszabásának. A Btk. 64. §-ának alkalmazása esetén tehát az ítéletben aziránt is rendelkezni kell, hogy a kiutasított egyén örökre, vagy meghatározott időre tiltatik-e el a visszatéréstől. (VI. 149. = C. 5126/931.) Az a körülmény, hogy a külföldi illetőségű tettes — a Btk. 64. §-a alapján — az országból kiutasíttatott, nem szol-