Ávédik Félix (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Büntetőjog II. (Budapest, 1934)

9 irányban, hogy lehet-e e tekintetben is a hazai és a külföldi törvény közül az enyhébbet választani, amiből következik, hogy a magyar törvény által ismert biztonsági intézkedés (pl. a szigorított dologház) alkalmazására nézve mindig és egyedül a magyar törvény az irányadó. (V. 866 = C. 1961/931.) A pénzbüntetés szabályozásáról. II. Bn. 4. §. A II. Bn. 4. §-a alkalmazásának csak abban az esetben van helye, ha a törvény az illető vétséget, vagy kihágást szabadvesztésbüntetéssel, vagy főbüntetésül ilyennel rendeli büntetni. (V. 424 = C. 87/931.) Nincs helye e §. alkalmazásának oly bűncselekmény esetében, amely a törvény értelmében bűntett és csak az enyhítő szakaszok alkalmazásával, a Btk. 20. §-ára figyelemmel, — korrekcionalizáció útján — a bíróság által minősítettik vétséggé. (VII. 677. = C. jh. 590/933.) A pénzbüntetés kiszabásának a II. Bn. 4. §-a alapján csak akkor van helye, amikor nem forognak fenn a bűnösség fokára befolyással biró olyan körülmények, amelyeknek figyelembevételével a pénzbüntetésnek a Btk. 92. §-a alkalmazásával való kivételes enyhítése indokolt. (E szabály megsértése a II. Bn. 28. §-a alá esik.) (C. 1740/930.) E szakasz egyébként semmi vonatkozásban nincs a bíróság rendkívüli enyhítő jogával (Btk. 92. §., Kbtk. 21. §.) se szakasz alkalmazásánál a súlyosító és enyhítő körülmények mérlegelésének semmi szerep nem jut. (C. 8013/929.) A pénzbüntetést különben arányba kell hozni a vádlott keresetével, hogy azt a vádlott befizethesse és előreláthatóan ne kerüljön sor a helyettesítő szabadságvesztésbüntetés végrehajtására. (V. 596. = C. 1083/931.) Azonban az a körülmény, hogy a vádlott vagyonos, még egymagában nem elegendő alap a II. Bn. 4. §-ának alkalmazására. Ez a szakasz — egyéb feltételének fennforgása mellett — csak akkor alkalmazható, ha van elfogadható alap annak föltevésére, hogy a vádlottat megfelelően súlyos pénzbüntetés kiszabásával újabb bűncselekmény elkövetésétől éppen úgy, vagy hatályosabban lehet visszatartani, mint a szabadságvesztésbüntetés alkalmazásával. (C. 5364/931.) Az olyan egyén, ki már többször és súlyosan volt büntetve, ezen antiszociális egyéniségénél fogva nem érdemli meg a II. Bn. 4. §-ában foglalt különleges elbírálást. (C. 2378/932.)