Ávédik Félix (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Büntetőjog II. (Budapest, 1934)

132 ítéletét csakis a főtárgyaláson fennforgott bizonyítékokra alapíthatja ugyan s ugyanennek 2. bekezdése szerint iratoknak tartalma csak annyiban szolgálhat ugyan bizonyítékul, amenynyiben azokat a 313. §. szabályainak megtartásával a főtárgyaláson felolvasták: azonban mindezt szintén nem semmisség terhe alatt rendeli el a törvény. Ehhez képest a fenti irányban előterjesztett indítványok teljesítésének megtagadása nem a Bp. 384. §. 5., hanem a 9. pontjában megállapított semmisségi ok. (VI. 178 = C. 2215/931.) Amennyiben a felbujtás ténye kizárólag, vagy főleg a tettesség címén felelősségre vont vádlottárs terhelő vallomása alapján állapítandó meg, döntő súllyal bír a tényállás megállapításánál a terhelő vallomást tett vádlottárs személyi megbízhatósága és szavahihetősége. A védelem lényeges érdekét szolgálja tehát mindazon bizonyítékok beszerzése, amelyek a terhelttárs terhelő vallomásának bizonyító erejét meggyengíteni, vagy lerontani alkalmasak. (C. 1742/933.) A tanú vallomásának bizonyító ereje nem függ attól, hogy a tanú vallomását esküvel megerősítette-e, hanem az minden esetben a tanú megbízhatóságára és szavahihetőségére tekintettel bírálandó el és egyedül eszerint alkotandó meg a bírói meggyőződés afelől, vájjon a tanú vallomása hitelt érdemel-e. (C. 5045/931., — 5808/931.) Eszerint tehát a tanú vallomását a bíróság, akár megeskette a tanút, akár nem, szabadon mérlegeli és így a megesketés mellőzése a törvénynek a védelem szempontjából lényeges rendelkezését vagy elvét nem sérti. (C. 2293/932.) A bíróség a szakértő véleményéhez nincs kötve. (C. 768/ 932.) így az orvosszakértői vélemények sem kötik a birót a ténymegállapítás erejével, hanem a vitás kérdést a bíró — mérlegelése alapján — szabadon döntheti el. Ha a szakértők véleménye között ellentét van, a bűnösség megállapítása rendszerint nem kizárólag a ténykérdés), hanem a jogkérdés fogalmi körébe tartozik, s ebben az esetben a felmentés a Bp. 326. §P. 1. pontja alapján történik. (VI. 43 == C. 1613/931.) 325. §. A vád tárgya az a tett, amelyet a vádló vádjának előterjesztésekor, mint történeti eseményt előad és az ítélethozatal alapjául megjelöl. A vádemelés által védeni kívánt jogi érték nem a vádló által esetleg tévesen vagy hiányosan felhívott törvényszakaszok megjelölésében nyer kizárólagos kifejezést, hanem a vádba tett cselekmény előadásában. (C. 3629/933.) A bíróságnak általában, — a cselekmény minősítése miatt, vádlott terhére bejelentett perorvoslat esetében pedig a felső-