Ávédik Félix (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Büntetőjog II. (Budapest, 1934)

107 lottat föl kell menteni. Ez a döntés nem annyira a tettazonosság hiányában, mint inkább a két rágalmazás eltérő jogi természetében, eltérő tényálladéki elemeiben, a bizonyítás eltérő szabályaiban s általában a két cselekmény eltérő perkezelésében leli indokát. (IV. 1428 = C. jh. 4345/930., — BHT. 865.) Ily eltérő minősítésre vonatkozó áttérésnek csak abban az esetben lehet helye, ha a bíróság a tárgyaláson — a Bp. 325. §. 3. bek. értelmében — figyelmezteti a feleket arra az eshetőségre, hogy a vádbeli cselekményre oly minősítés alkalmazható, mely a védelemnek új irányben való előkészítését teszi szükségessé és tudtul adja vádlottnak, hogy a védelem előkészítése céljából a tárgyalás elnapolását indítványozhatja. (C. 656/934.) A felebbviteli bíróság a fönt ismertetett esetben sem térhet át közönséges rágalmazásra, hanem legfeljebb azt teheti meg, hogy az eljárás megsemmisítése mellett, új eljárást rendel el, hogy annak során a vádlott élhessen a valóság bizonyítására vonatkozó jogával. (C. jh. 2367/932.) Hatóság előtti rágalmazás megállapításának nem akadálya, — ép úgy mint a hamis vádnál (Btk. 229. §.) — az a körülmény, hogy a sértett ellen eljárást nem indítottak. (V. 869. = C. jh. 3770/929.) 21, §. Annak a félnek, aki ellen a nyomozást megszüntették, a megszüntető határozat kézbesítésével megnyílt a joga arra, hogy hamis vád, illetve hatóság előtti rágalmazás vétsége miatt feljelentést tegyen, illetve magánindítványát előterjessze. Ezzel a jogával azonban a Bv. 21. §. és az ennek a szakasznak második bekezdésében foglalt rendelkezést, a hamis vád vétségére is kiterjesztő Bv. 34. §-a értelmében, csak attól a naptól számított 3 hónap alatt (Btk. 112. §.) élhet, amelyben a megszüntető határozatról tudomást szerzett. (VII. 193 = C. jh. 5818/932., — C. 6220/932.) A nyomozást megszüntető határozat ugyanis a bűnvádi eljárásnak befejezését jelenti, amely ügyészi határozat ellen perorvoslatnak helye nincs, mert ez nem bírói határozat. A főügyészhez való felfolyamodás nem perorvoslat és nem az — a vád képviseletének átvétele végett — a Bp. 42. §. alapján a vizsgálóbírónál való jelentkezés sem. E szerint az ügyésznek megszüntető határozata a bűnvádi eljárásnak rendszerint végleges befejezését jelenti s így a Bv. 21. §-a nem használja a jogerős véghatározat kifejezést, mert a nyomozást megszüntető határozat jogerőre emelkedéséről szó nem is lehet. (C. jh. 5098/933.)