Ávédik Félix (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Büntetőjog II. (Budapest, 1934)

98 lemmel, mint magánérdekkel, akkor az utóbbinak háttérbe kell szorulnia az előbbinek érvényesülése érdekében s akkor a kötelességteljesítésből a magánegyént esetleg becsületében ért sérelem, vagy veszélyeztetés jogellenesnek nem tekinthető, abból hiányzik a jogtalanság és annak tudata. (VIII. 254 = C. jh. 5889/933.). A félnek ügyvédje előtt tett nyilatkozata tartalmáért való büntetőjogi felelősségét nem szünteti meg az a körülmény, hogy azt információ keretében közölte. (C. 6083/931.). Az ügyvédi titoktartás tehát nem létesít olyan egységet ügyvéd és fele között, amely iuzámá a rágalmazás vagy becsületsértés megállapítását az esetben, ha az ügyvéd a vele közölteket másoknak, illetve a hatóságoknak tudomására juttatja; az a körülmény, hogy ez esetleg a titoktartási .kötelesség megszegése mellett történik, nem létesít bűr.tetlenség'et az ily módon közölt tények vagy állítások számára. (VI. 1149 = C. 3106/932.). Valakinek közéleti szereplése bírálat tárgyává tehető, de a bírálat ioga nem terjedhet addig, hogy az illető e címen Önérzetét sértő módon, hivatali, társadalmi és erkölcsi értékének kisebbítésével pellengérre állíttassék. (VI. 1147 = C. 2994/932, VII. 168 = C. 5431/932.). A Helytelenítő bírálatnak — természetszerűleg — mindig megvan a sértett ellen irányuló éle, de különösen megvan olyankor, amidőn az egymással szembenálló felek a bírálat tárgyává tett politikai vonatkozású kérdésekben, ellentétes nézetet, felfogást vallanak. Amennyiben a politikai küzdelmek közepette általánosságban állított tények, amelyek éppen ebből kifolyólag nem utalnak a sértettnek valamely olyan konkrét tevékenységére, vagy mulasztására, amely felelősségre vonásának oka vagy alapja lehetne, s közmegvetést sem válthat ki, ezért azok rágalmazóknak nem minősíthetők. Ez a körülmény azonban nem zárja ki, hogy az ilyen tényállítások jellemzésére használt lealacsonyító, vagy megszégyenítő kifejezések miatt a vádlott terhére a becsületsértés megállapíttassék. (C. 5592/ 930.). A szenvedéllyel vívott választási harcnak megszokott velejárója a személyeskedés és az egymással szemben álló jelölteknek elfogult és nem mindig tárgyilagos bírálata. Ez azonban nem alkalmas arra, hogy abból bárki is, az egyik vagy másik jelölt személyére hátrányos következtetéseket vonjon le. Ugyanez áll a csupán politikai magatartás jellemzéséről és az azzal kapcsolatban tett tényállításokról. (VII. 241 = C. 4807/ 932.). Valakivel szemben megállapított az a tény, hogy nem volt hajlandó becsületbíróság elé állani, nem ad alapot arra, hogy