Ávédik Félix (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Büntetőjog II. (Budapest, 1934)

99 öt, mint diszkvalifikált egyént megbélyegezzék. (C. 4174/932.). A protekció és a közbenjárás fogalmilag pozitív ténykedés vagy szándékos mulasztás (elnézés) kifejtését jelentik. (C. 2510/933.). Valakiről, a polgári osztályok előtt, annak hangoztatása, hogy „forradalmi múltja van", egymagában még nem alkalmas arra, hogy a kérdéses személy erkölcsi értékét csökkentse s őt gyalázza. (VII. 311 = C. 5881/932.). „Hazudik" félreérthetetlen utalás arra, hogy a sértett tudva valótlant állít; ez tehát tényre utaló kifejezés s így tényállításnak kell tekinteni. (C. 945/932.). Annak más előtt való állítása, hogy valakinek elítéltetése végett „döntő új bizonyíték alapján újrafelvételt fognak kérni", habár az újraf el vétel tényleg kéretett is, bűncselekmény tényálladékát meríti ki, ha az a bűncselekmény, amely az újrafelvétel tárgyául szolgált, valónak nem bizonyult. (C. 8523/930.). 2. §. Az a körülmény, hogy a tettes egy kifejezést a sértettnek magatartására vonatkoztatva használt, még nem teszi az önmagában csupán becsületsértő kifejezést tényállítássá; a becsületsértő kifejezések használatára ugyanis rendszerint a sértett valamely eljárása, viselkedése ad okot s a kifejezés is rendszerint annak sértő bírálata. (C. 1213/932.). Pl. a „hazug" kifejezés arra, hogy a sértett hazudik, a „tolvaj" kifejezés arra, hogy lop, vagy lopott; a „szovjet pennás" kifejezés a sértettnek a kommün alatti magatartására céloz, ezen túlmenő konkrét tényállítást azonban nem tartalmaz. (C. 323/932.). A Bv. 2. §-a az embert — erkölcsi méltóságának és társadalmi értékének, közmegbecsülésének komoly megtámadása ellen — van hivatva megvédeni. E határnak átlépése teszi büntetendővé a gúnyolódást. (VI. 367 = C. 6337/931.). Az, hogy valamely kifejezés feltételes alakban használtatik, egyáltalán nem zárja ki a becsületsértés tényálladékát, ha a nyilatkozat összefüggő tartalma — közhasználati értelme szerint — sértő. (C. 8016/930.) A becsületsértésnél a szándék teljességéhez a sértési célzatot a törvény nem követeli s elegendő annak tudata, hogy a cselekmény a sértettre becstelenítő, lealacsonyító, vagy megszégyenítő. Az pedig, hogy mi indította a vádlottat az ilyen cselekmény elkövetésére, a bűnösség szempontjából közömbös. [A büntetés kiszabásánál (Bv. 18.§.) van jelentősége.] (VII. 78 = C. 2265/932.). Állandó gyakorlat az, hogy a rágalmazó állítással egyidejűleg használt becstelenítő, lealacsonyító, megszégyenítő fci7*