Ávédik Félix (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Büntetőjog II. (Budapest, 1934)

97 Sértettnek címzett zárt levélben használt tényállítás esetében a rágalmazás azon lényeges alkotóeleme, hogy az nem más előtt történt, általában hiányzik, kivéve amennyiben valónak elfogadott adat van arra, hogy a tettes részéről előrelátható volt lehetőség keretében, hogy a levélnek tartalmáról a sértetten kívül valaki más is tudomást szerzett, vagy szerezhetett volna, hacsak nem a sértett akaratából, ami viszont a tettes terhére nem róható. (VI. 151 = C. 5531/931.). Az a körülmény, hogy a fél perorvoslatában az eljárt bíróságnak — nézete szerint — törvénysértő intézkedéseire vagy pervezetői tevékenységére (Bp. XVIII. XX. fejezet, — 542., 547. §-ok, stb.) reá mutat, bűncselekmény tényálladékát nem állapítja meg, ha az nem haladja meg azokat a 'kereteket, amelyek között a fél perorvoslati jogait gyakorolni jogosítva van. Rágalmazásról csak az esetben lehetne szó, ha a fél a panasz tárgyává tett bírói (intézkedéssel kapcsolatban akár kifejezetten, akár pedig burkoltan azt állítja, hogy az általa törvénysértő gyanánt megjelölt intézkedések az eljárt hatóság tudatos és szándékos cselekményére vezethető vissza. (V. 14. = C. 3832/930. — BHT. 902.). A Pp. 61. §-a értelmében a bírót, aggályosság címén, egyedül a fél kifogásolhatja, az ügyvéd tehát csak a fele nevében, de így is miként a fél, csak olyan okok fennforgása esetében, amely okok a bíró elfogultsága iránt az ügyre, tehát nem a bírónak és az ügyvédnek egymás közötti személyes ügyére tekintettel támasztanak alapos kétséget. Az elfogultságra való hivatkozás a bíró hivatásának gyakorlására vonatkozó olyan tény állítása, mely valósága esetében ellene legalább is fegyelmi eljárás megindításának oka lehet, mert az félre nem érthető kétségbevonása annak, hogy a bíró a vádlott által vitt perben, melléktekintetek nélkül, kifogástalanul tudja szolgáltatni az igazságot; már pedig az olyan ügy elintézéséből, melyben elfogult, a törvény kizárja a bírót. (C. 2926/929.). A fegyelmi bíróság (pl. a vármegye közigazgatási bíróságának fegyelmi választmánya) tagjai azokért a megállapításokért, amelyeket a bíróság Ítéletében a fegyelmileg vádolt személyére, magatartására vonatkozólag, a fegyelmi üggyel összefüggően tesz, rágalmazás vagy becsületsértés miatt felelősségre nem vonhatók. (C. jh. 4478/926. — BHT. 864.) Hasonlóképen nem állapítható meg egy közhivatalnoknak bűnössége, aki hivatali kötelességből kifolyólag, valamely bűncselekmény elkövetéséről jóhiszeműleg feljelentést tesz, ha a feljelentett személy ellen az eljárást meg is szüntették. (BHT. 364.).Amennyiben tehát valamely hivatali,vagy polgári kötelesség teljesítése, tehát közérdek, összeütközésbe jön a törvény által egyébként az egyén magánbecsületének nyújtott jogvéde-