Ávédik Félix (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Büntetőjog I. (Budapest, 1931)

19Í4:XIV. t,c. (St.) — 93 tárgyaláson nyomban bizonyítson, de ezért az ügy tárgyalását elnapolni nem lehet (C. jh. 77/921., BHT. 66T. . 22. §. A helyreigazító nyilatkozatot a szerkesztőnek rendszerint változatlanul úgy kell közzétennie, ahogy azt a nyilatkozattevő kívánja, kivéve, ha az utóbbi annak megáltoztatásához hozzájárul. A bíróság csak annak az egész eredeti nyilatkozatnak közzétételére kötelezheti a szerkesztőt, amelynek közzétételét a szerkesztő megtagadta. Ez alól a 22. §. utolsó bekezdése csak egy kivételt tesz, nevezetesen, hogy ha az eredeti nyilatkozat a 20. §-nak nem felelt meg, de a helyreigazító fél, a- bírói tárgyaláson, e §-nak megfelelő nyilatkozatot mutat be, a bíróság a szerkesztőt, ez utóbbinak közzétételére kötelezi. Ha azonban a módosított nyilatkozat sem felel meg a 20. §-ban foglalt kellékeknek, akkor a bíróságnak el kell utasítania a panaszt. Azonban a bíróságnak nincs joga arra, hogy a panasznak részben helyt adjon, részben azt elutasítsa, vagyis hogy a szerkesztőt a nyilatkozat egyik részének közzétételére kötelezze, a másik részére vonatkozólag pedig a panaszt elutasítsa. Ez ellenkeznék a 20. és 22. §-okból kitűnő azon jogelvvel, hogy a helyreigazító nyilatkozatot, mint egy egységes írásművet, a maga egészében kell elbírálni (C. jh. 7135/ 925.). A helyreigazításnál a sértett szempontja az irányadó; neki akar a törvény, habár csak ideiglenes természetű, de azonnali elégtételt adni. Ennek nem lehet akadálya a nyilatkozatnak egy a 20. §. 3. pontjába ütköző oly kitétele vagy mondatrésze, amelynek egyszerű kihagyása által a nyilatkozat, minden nehézség nélkül, a 20. §-nak megfelelővé tehető. Ehhez képest úgy a panaszosnak, mint a bíróságnak joga van, a bemutatott nyilatkozaton a végből, hogy az a