Ávédik Félix (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Büntetőjog I. (Budapest, 1931)

— 1878.-V. t.-c. (Btk.) — 43 Abban az esetben azonban, ha a vádlottnak, a sértetten kívül más, tehát több embernek a megölése nem állott szándékában, úgy ő a többi egyén megsérüléséért a Btk. 280. §-a szerint nem vonható felelősségre, hanem ezek sérelmére őt csupán beszámítás alá eső gondatlanság terheli (C. 2523/928.). Több szándékos emberölési cselekménynek a Btk. 280* §. értelmében való összefoglalása csak a Btk. 279. §-ban meghatározott emberölésre vonatkozik; viszont a halmazatról szóló rendelkezések az irányadók akkor, ha a tettes ölési szándéka erős felindulásban keletkezett és azt rögtön végre is hajtotta (I. 249.). 281. §. Az erős felindulás valamely erős érzelmet kiváltó ok következtében beálló olyan lelki állapot, melynek következtében a bűncselekményt elkövetőnek lelki egyensúlya megbomlik, öntudata elhomályosodik és az elkövetni szándékolt cselekményre vonatkozólag a meggondolás, a megfontolás rendes lélektani kifejlődése, a feltörő indulatrohamban lehetetlenné válik, minek következtében az erős érzelem nyomán támadt felindulásban elhatározott tettet a vádlott, az indulat tartama alatt, gyors cselekvésben rögtön végre is hajtja. Az indulatban cselekvés lélektani folyamatára közömbös az, hogy minő okok váltották ki azt. Ezek lehetnek: külső körülményeken kívül, a tettes személyében rejlő, beteg ingerlékenységből fakadó belső okok is (C. 1597/926.). Az öntudatot, a beszámítást elhomályosító s korlátozó erős felindulásnak úgy a tett elhatározásánál, mint annak végrehajtásánál is fenn kell forognia (I. 167.). A törvény alkalmazása szempontjából általában közömbös, hogy bizonyos társadalmi réteg milyen bántalmat, vagy sértést tart alkalmasnak az erős felindulás felidézésére. Fontos és irányadó ily esetben első sorban magának a tettesnek az egyénisége és pillanatnyi idegállapota, amellyel kapcsolatban valamely jogtalarí tettleges bántalom, vagy szó-