Ávédik Félix (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Büntetőjog I. (Budapest, 1931)

12 — 1878.-V. t.-c. (Btk.) — Tettestársi, elkövetési és nemcsak előmozdító, segédi cselekménynek kell minősíteni az ugyanazon tényálladékot létrehozó cselekményt, ha e tevékenység lényegben egymással azonos, csak foko2atban különböző s ennélfogva csak az alanyi bűnösség foka szempontjából igényel eltérő értékelést (I. 165.). Tettestárs akkor is, ha a tényálladék megvalósításához elkövetési cselekménnyel ő is hozzájárul, bár a bevégző, az óhajtott eredményt megvalósító tényt nem az 6, hanem egy másik társának ilyen szándékkal véghezvitt tevékenysége idézte csak elő (I. 1222.). Az együttes elhatáro2ással létrehozott eredménynél minden tettes nemcsak a maga közvetlen tettéért, hanem a társa tettéért is felel. Az azonos és kölcsönös szándék tehát a vádlottak cselekményét egységes bűncselekménnyé forrasztja össze s így ők mint tettestársaság tagjai együttes felelősséggel tartoznak (I. 606., 840., 1927., 2002.). Az 1874. évi XXXIV. t-c. (Az ügyvédi rendtartás) 62. §. 1. bek. 2. mondatának rendelkezése nem zárja ki a bűncselekménynek a megbízott ügyvéd által, a megbízókkal együtt való elkövetését, mely miatt mindenik közreműködő, a saját tevékenységéhez képest, büntetőjogi felelősséggel tartozik (III. 454—1445.). 74. §. A visszaesés nem osztható személyes körülmény s így az, mint ilyen, sem a részeseknél, sem pedig a járulékos bűncselekményeknél, minősítő körülményként figyelembe nem vehető és pedig még akkor sem, ha az illetőnek erről tudomása volt (III. 429.). A szándék és a gondatlanság. 75. §. A kommunizmus idején hozott »ítélettel« elrendelt és végrehajtott kivégzés bűncselekményt képez és a tettes a beszámítást kizáró ellenállhatatlan kényszerre (Btk. 77. §.). vagy a tévedésre nem hivatkozhatik (I. 1964.).