Ávédik Félix (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Büntetőjog I. (Budapest, 1931)

142 — 1896.XXXI/I. t-c. (Bp.) — ügyekben a beszámított időtartam mértékét, amely miatt semmiségi panasz nem használható (Kir. Kúriának 8. számú döntvénye, a BHT. 592. száma alatt). A büntetésvégrehajtás felfüggesztésének mellőzése miatt semmisségi panasznak, a Bp. 385. §. 2. pontja alapján, nincs helye (I. 1970.). A felfüggesztés kérdésében bejelenthető perorvoslatokról a Bn. (1908.-XXXVI. t.-c.) 10. §-a rendelkezik. A felülvizsgálat irányelvei. 387. §. A reformatio in peius-nak, a Bp. 387. §-ban foglalt tilalmának folyamánya az a jogelv, hogy a fellebbviteli bíróság a vádbeli cselekményt, a köz- — vagy magánvádlónak megfelelő perorvoslata nélkül, az elsőfokú bíróság ítéleténél súlyosabban nem minősítheti (C. 3494/926., 7842'927.), — vagy a vádlott bűnösségét, az elsőbíróság által el nem fogadott tényállításokra, nem állapíthatja meg (C. 583/929.). A fellebbezés bejelentése és alakszerűsége. 388. §. Ugy a vádlottnak, mint védőjének kérelmére meg kell engedni, hogy a fellebbezés írásbeli indokolását az ítélet kézbesítésétől számított nyolc nap alatt nyújtsák be; ha tehát mindketten kérik ezt a kedvezményt, akkor mindkettőjüknek meg kell azt adni. Ehhez képest úgy a vádlottnak, mint védőjének meg van az a joga, hogy felebbezésüket írásban, külön-külön is, indokolhassák (I. 248.}. Uj bizonyítékok. 393. §. A kir. ítélőtábla előtt a felek csupán új bizonyítékokra hivatkozhatnak; — a már felvett bizonyítás megismétlésének csak hivatalból van helye (III. 287.).