Ávédik Félix (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Büntetőjog I. (Budapest, 1931)

l l° 1896.XXXIU. i-c. (Bp.) — jelölt szakáig történhetik meg, de mindenesetre olybá veendő, hogy a közvádló visszalép a vádnak közérdekből való képviseletétől. Ez a tény a sértettet teszi a vád kizárólagos urává (C. jh. 4506/924.). A Bp. •— feltételtől függő perorvoslatot — nem ismer. A sértettet a törvény szerint nem lehet arra kötelezni, hogy ő, jogainak megóvása végett, eshetőségekre tekintettel, feltételhez kötött felebbezést jelentsen be, — vagyis attól feltételezetten éljen fellebbezéssel, amennyiben a kir,. főügyész a kir. ügyész fellebbezését visszavonná. Amenynyiben a kir. ügyész részéről vádelejtés nem történt, nem következett be a Bp. 42. §-ban említett az az eset, amikor a vád átvételére a sértettnek jelentkeznie kell (C. 5713/924.). ///. 2. pont. A sértettnek a nyomozás folyamán tett az a nyilatkozata, hogy a gyanúsított megbüntetését nem kívánja, a magánvádlói jogról való lemondást foglalja magában s így a kir. törvényszék felmentő ítélete ellen, a Bp. 49. §. negyedik bekezdésére tekintettel, a fellebbezés (felfolyamodás — 378. §.) bejelentésére nem jogosult. Ezen a jogi eredményen nem változtat az a körülmény sem, hogy hivatalból üldözendő cselekményről van szó (C. 4205/928.). Alaki S3mmiségi okok. 384. §. /. pont. Járásbírónak a kir. törvényszékhez való hosszabb időre berendelése, tanácsi beosztása és ottani bírói működése nem törvénytelen (Az első folyatnodúsú bíróságok rendezéséről szóló 1871. évi XXXI. t-c. 3. §. utolsó bekezdése) és ez nem szolgálhat alapul a Bp. 384. §. il pontjának alkalmazására (C. 6982/924.). Az uzsorabíróság ítélete ellen •— a 6770/925. M. E. számú rendelet 2. §-a szerint — a Bp. 384. §-ában meghatározott alaki s-emmisségi okok címén, semmisségi panasszal élni nem lehet (C. 8071/1926.).