Ávédik Félix (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Büntetőjog I. (Budapest, 1931)

104 — 1914.XLI. t-c. (Bv.) — hiszemüen, célzattal vagy anélkül, gúnyosan, tréfálva, avagy komolyan tette-e tényállítását, vagy híresztelését, mert a kifejezési mód milyensége legfeljebb csak a büntetés mértékére lehet befolyással (C. 938/927.). A rágalmazáshoz a törvény nem kívánja meg a rosszlúszemüséget. A rágalmazást nemcsak az követi el, aki »tudva« valótlan tényeket állít, hanem az is, aki abban a hiszemben állit rágalmazó tényeket, hogy azok valók (BHT. 672.). Ezen esetben a jóhiszeműség nem mentesíti a vádlotatt; — a törvény a büntetlenséget csak az állítás valóságának bebizonyítása esetére állapítja meg (C. 7328/927.). Burkolt gyanúsítás a rágalmazás tényálladékának szempontjából a nyilt tényállítással egy tekintet alá esik (III. 216.) ütem szükséges tehát, hogy a rágalmazó tényállítás határozott, leplezetlen legyen, hanem fennforoghat a rágalmazás akkor is, ha az csupán a sorok között bujkálva, sejtetés, célzás, kérdés alakjában, tehát nem nyiltan, hanem álarc alatt jelentkezik; ily esetben ártó, mérgező hatása néha nagyobb (C. 1293/926., 4140 926., 1886/1928.). Az a körülmény, hogy a híresztelt tényállítás, mint pletyka fölött a vádlott fölháborodásának ad kifejezést, vagyis azzal nem azonosítja magát, nem szünteti meg a vádlott bűnösségét, mert a híresztelés lényege az, hogy a híresztelő nem saját tudomása alapján szól, de állítja a lehetőségnek más által történt elmondása tényét. A híresztelő a Bv. 16. §-a alapján nem mentesül, ha csak azt állítja, hogy előtte tényleg állítottak rágalmazó tényt, neki épúgy, mint a tényt állítónak, azt kell bizonyítania, hogy maga az állított tény való (C. 8007/925. Egy levélben foglalt tényállításokra nézve a híresztelés tényálladékát megvalósítja az, ki a levél tartalmát ismerve, azt mások részére hozzáférhetővé teszi, vagy a hivatalos ügykezelés útjára bocsájtja (III. 1006.). Nem tárgyilagos, esetleg egyes részeiben túlzott, a valóságnak meg nem felelő bírálat, még ha annak a sértett ellen irányuló éle is volna, a rágalmazás vagy becsületsértés megállapítására alapul csak akkor szolgál, ha ez a vétségeknek tényálladéki elemeit megvalósítja (III. 1257.)