Ávédik Félix (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Büntetőjog I. (Budapest, 1931)

— J914.XL. t-c. (Hu.) — 103 tetőjogi szempontból úgy kell tekinteni, mintha hatóság köregei volnárak (C. 3007/927.). A hatóság közegei akkor is a Hv. 4. §. 2. bekezdésének védelme alatt állanak, ha a tettleges bántalmazás nem a hivatásukból folyó eljárás alatt, hanem esetleg az eljárás itún éri őket, feltéve, hogy a tettleges bántalmazás bosszúból, hivatásuk gyakorlása miatt történt (C. 7031/924.) 0. §• A súlyosabb minősítést maga után vonó »felfegyverezettség«-né! nem képez tényálladéki elemet az, hogy a tettes a fegyvert — támadás céljából — jó előre magához vette (III."" 1308.) »Felfegyverkezve« követi el vádlott a bűncselekményt, ha a sértett rendőr kardját hüvelyéből kirántja és azzal súlyt a rendőr felé. (C. 5756/928.). 1914. évi XLL t-c. a becsület védelméről. (Bv.) *• §. A rágalmazás megállapításának elsőrendű jogi kelléke, hogy felismerhető és megállapítható legyen, hogy a rágalmat tartalmazó tényállítás kire vonatkozik (C. 4237/925., BHT. 812.). A sértettel hasonnevű egyénre vonatkozó rágalmazó tényállítás a bűncselekményt megvalósítja (III. 791.). A rágalmazás vétségének a különös scrtö szándék (az animus iniurandi) nem eleme, hanem a szándékos elkövetés szempontjából elég a vádlottnak az a tudata, hogy a tényállításai olyan természetűek, melyek valóságuk esetén alkalmasok arra, hogy azok ellen, akikről állította, bűnvádi vagy fegyelmi eljárás megindításának okául szolgáljanak (I. 86., 474., C. 7781/926., 2157/929.). Viszont teljesen közömbös, vájjon a tettes jó- vagy rossz-