Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Nyolcadik folyam (Budapest, 1892)

85 het, ellenben a fizetési visszkereseti jogára nézve általában mi befolyással sem lehet: II. és Ill-ad rendű alperesek is a kereset értelmében annál inkább is marasztalandók voltak, mert a kereseti váltó fizetés végett az intézvényezettnél kellő időben bemutattatván, a fizetés nem teljesítése óvással igazoltatott. A II. és Ill-ad rendű alperesek által felhozott azon körülmény pedig, hogy a kereseti váltót nem az intézvényezett, hanem a tőle jogilag különböző I-ső rendű alperes fogadta el, II. és III. rendű alperesek váltókötelezettségén mitsem változtat és figyelembe azért nem vétetett, mivel ez által joghátrány éppen nem, előny pedig reájuk nézve annyiban háramlott, a mennyiben érettük oly harmadik személy is váltó kötelezettségbe tette magát, kire talán nem is számítottak. A budapesti kir. itélő tábla a következőleg ítélt: A kir. itélő tábla az elsőbiróság ítéletét helybenhagyja. Indokok. A váltótörvény nem foglal magában oly intézkedést, mely szerint a váltót váltójogi hatálylyal csak az intézményezett fogadhatná el, s ily szabály a váltótörvényben foglalt rendelkezésekből következtetés utján sem vonható le. Az alperesek által felhozott 21. §-nak azon rendelkezéseiből, hogy minden a váltóra vezetett s az intézvényezett által aláirt nyilatkozat, ha csak világosan ki nincs benne fejezve, hogy az intézvényezett az elfogadást általában nem, vagy csak bizonyos megszorításokkal kívánta teljesíteni, feltétlen elfogadásnak tekintetik, hogy továbbá feltétlen elfogadásnak tekintetik az is, ha az intézvényezett nevét vagy czégét minden hozzáadás nélkül a váltó előlapjára irja, csak az következik, hogy a váltón intézményezettként meg nem jelölt személy puszta névaláírás vagy határozatlan tartalmú nyilatkozat által elfogadói kötelezettséget nem vállal, hanem hogy elfogadóként csak akkor van kötelezve, ha határozott elfogadói nyilatkozatot vezetett a váltóra, vagy másnak a váltón levő elfogadói nyilatkozatát együttkötelezettként aláírja. Abból, hogy a törvény az intézvényezettként meg nem jelölt személyek elfogadási nyilatkozatáról csak a névbecsülési elfogadásról szóló 50—60. §§ aiban emlékezik meg, szintén nem lehet azt a következtetést vonni, hogy a törvény ily személyek elfogadmányát csak a névbecsülési elfogadás alakjában akarja megengedni. Ellenkezőleg, éppen abból, hogy névbecsülőként a váltót a v. t. 54. §-a értelmében a váltóbirtokos beleegyezésével oly személy is elfogadhatja, ki a váltón sem intézvényezett, sem szükségbeli utalványozónként megnevezve nincs, azt kell következtetni, hogy a törvény ily személyek közönséges elfogadmányától sem akarta a váltójogi hatályt megtagadni, mert a névbecsülési elfogadó azon feltételekről, melyekhez kötelezettsége kötve van, u. m. a lejáratkor való bemutatásról s az óvás felvételéről, valamint azon jogairól, melyek a névbecsülési elfogadásból és fizetésből a névbecsült és előzői ellen származnak, érvényesen le is mondhat, mely esetben kötelezettsége a közönséges elfogadó