Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Nyolcadik folyam (Budapest, 1892)

86 kötelezettségétől semmiben sem külömbözik ; nincs tehát ok őt elzárni attól, hogy ugyanezt a feltétlen kötelezettséget közönséges elfogadás által vállalhassa magára. Ezek szerint, miután elsőrendű alperes a kereseti váltót, bár az reá intézve nincs, határozott elfogadási nyilatkozattal irta alá, az elsőbiróság őt a v. t. 23. §-a értelmeben elfogadóként helyesen marasztalta. II. és III. rendít alperesekkel szemben is helyben volt hagyandó az első bíróság Ítélete Mert az elfogadás végetti bemutatás a v. t. 19. § ának és 24. § 2-ik bekezdésének esetein kivül, melyek itt fenn nem forognak, a váltóbirtokosnak csak joga, de köttelessége nem lévén, annak nem gyakorlásából felperesre mi joghátrány sem háramlik. Mert felperesnek arra, hogy a váltón intézvényezettként meg nem jelölt Dr. Gertinger Pál­nak a váltó elfogadását megengedte, feltétlen joga volt, s ezen elfogadási nyilatkozat érvénye vagy érvénytelensége II. és III. r. alperesek jogi állá­sát nem érinti; mert bár a kereseti váltó nem telepitett váltó, az óvás Barjaktár Miklósnál, ki azon, mint az a személy van megjelölve, kinél, illetve ki által a fizetés teljesitendő, minden körülmények között helyesen véte­tett fel, s ez esetben annál inkább, mert ugyan ő egyúttal az intézvénye­zett is; mert névbecsülési elfogadás esete fenn nem forogván, annak szüksége, hogy az óvás a v. t. 61. §-ához képest Dr. Gertinger Pál ellenében is felvétessék, elő nem állott. Mert végre az a körülmény, hogy a váltón megnevezett intézvényezett az esetben egyúttal a váltó birtokosra, a v. t. 9. §-a értelmében felperes kereseti jogának útjában nem áll, oly megálla­podást vagy jogvisszonyt pedig, melynél fogva felperesnek nem volna joga II. és III. r. alpereseket a váltó alapján megperelni, alperesek nem bizonyítottak, de nem is állítottak. Az első bíróság e szerint a v. t. 7. 12. 50. és 91. §§ ai s a pts. 251. §-a értelmében helyesen határozott, midőn II. r. alperest mint a kereseti váltó kibocsátóját és III. r. alperest mint annak forgatóját a váltó összegnek, törvényes járulékainak s a perköltség­nek I. r. alperessel egyetemleg való megfizetésére kötelezte. A k i r. C u r i a a következő Ítéletet hozta : A másodfokú bíróságnak Ítélete másod- és harmadrendű alperesre nézve helybenhagyatik ; ellenben első rendű alperes dr. G. Pálra nézve mindkét alsóbiróság Ítéletének megváltoztatásával, felperes keresetével ezen alperes ellenében elutasittatik s végrehajtás terhével köteleztetik, hogy első rendű alperesnek 19 frt 65 kr per- és két rendbeli felebbezési költ­séget fizessen. D. Pál ügyvédnek felebbezési munkadija és költsége meg­bízóival szemben 10 frt 65 krban állapittatik meg. Indokok. A másodbiroságnak. nehéztelt Ítélete másod- és harmad­rendű alperesre vonatkozólag a benne felhozott megfelelő indokoknál fogva hagyatott helyben; első rendű alperesre nézve azonban mindkét alsóbiróság ítéletének megváltoztatásával felperest keresetével el kellett azért utasítani: mert felperes keresetében elsőrendű alperest, mint az A. a. váltó elfogadóját

Next

/
Oldalképek
Tartalom