Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Nyolcadik folyam (Budapest, 1892)

S4 azomborikir. törvényszék mint váltóbiróság a következő Ítéletet hozta : Alperesek és pedig G. Pál mint elfogadó, L. Márton mint kibocsátó és M. Konstantin mint forgató, tartoznak az 1891. okt. i-én kiállított váltó alapján 200 frt tőkét, ennek i890.jan. i-től járó 6°/0 kamatait V30/0 váltódijat, 5 frt 44 kr, óvási és 16 frt 80 kr. perköltséget felperesnek megfizetni. Indokok. Elsőrendű alperesnek azon kifogása, hogy a kereseti váltón olvasható elfogadói aláírása őt azért nem kötelezné, mert mtézményezettként az intézmény szövegében megnevezve nincsen, figyelembe vehető nem volt, mivel a váltótörvény oly intézkedést, a mely szerint váltót joghatálylyal csak az togadhatna el, a ki intézményezettként meg van nevezve, magában nem foglal. A váltótörvény 21. § ában pedig, a mely szerint az intézményezett által a váltóra tett mindennemű nyilatkozat, melyben az ellenkező kifejezve nincsen, továbbá a váltó előlapjára vezetett puszta névaláirás is elfogadói nyilatkozatnak tekintetik, nem következik az, hogy az intézvényezettől különböző személy a váltót egyáltalán el nem fogadhatná, hanem csakis az, hogy az ily névaláirás, a mennyiben az elfogadói nyilatkozat hiányoznék, határozatlannak és czéltalannak mutatkoznék, de akkor, mint jelen esetben is, midőn az aláirás felett az elfogadási nyilatkozat áll, kétségtelen, hogy az azt aláiró elfogadói minőségben irta alá s ezért elfogadói minőségben váltójogilag kötelezve is van, — kötelezve van elsőrendű alperes elfogadói nyilatkozatánál fogva és ezért marasztalandó volt különben azért .is, mert a kereseti váltó telepitett váltónak a v. t. 24. §-a alapján nem tekinthető s mert nem telepitett váltó alapján az elfogadó elleni váltókötelezettség s illetve kereseti jog óvás fel nem vétele miatt ez érdemben váltójogi kifogást hatálylyal érvényesíteni nem is lehet. Il-od és III-ad rendű alpereseknek azon kifogásait pedig, hogy ellenük váltójogi kötelezettség fenn nem állhat, mivel a váltóbirtokos kötelesség ellenesen a váltót elfogadás végett az intézvényezettnél be nem mutatta és az elfogadás nem teljesítését szabályszerű óvással nem igazolta, azért nem volt figyelembe vehető, mert a váltó tv. 17. §-a a váltóbirtokosnak nem teszi kötelességévé a váltót elfogadás végett bemutatni, hanem a váltóbirtokost csak az elfogadás végett bemutatásra feljogosítja, minthogy pedig abból kifolyólag, hogy törvényszerű jogát nem érvényesítette, azt, hogy a forgató és kibocsájtó a váltójogi kötelezettségből szabadultak, kimagyarázni annál kevésbé lehet, mivel az intézvényezett a kereseti váltónak egyszersmind igazolt birtokosa is, miáltal az önmagának való bemutatás szükségessége éppen nem forog fenn, továbbá mivel a váltóelfogadás végetti be nem mutatásnak egyedül azon váltójogi hátránya van, hogy a váltóbirtokos biztosítási visszkeresetet nem érvényesít-