Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Nyolcadik folyam (Budapest, 1892)
Indokok. A keresk. törv. 248. §-a szövegéből, valamint a törvényt előkészítő szaktanácskor mány jegyzőkönyveinek vonatkozó részéből, mely a törvényhozás szándékára nézve alapos tájékozásul szolgál, minden kétséget kizárólag kitűnik, hogy az abban foglalt rendelkezés nem magánérdekek megóvása czéljából, hanem közérdekből lett megalkotva. Ebből, valamint azon további körülményből, hogy az idézett § ban megállapított jogrendőri rendelkezés minél biztosabb gyakorolhatása czéljából, a törvény nemcsak a közigazgatósági hatóságot, hanem bármely érdekelt felet is ruházott tel, a hivatalból további nyomozást maga után vonó feljelentési joggal ; de a rendelkezésnek rendőri természetéből is, valamint abból, hogy a szövetkezetnek létkérdéséről van szó : okszerűen az következik, hogy a 248. § ban meghatározott következményekéi csakis és egyedül magának a szövetkezetnek mint olyannak, a közgyűlésen elhatározott, vagy utólag jóváhagyott, vagy egyébként magáévá tett oly csele-vénye képezheti ily feljelentés tárgyát, mely a szövetkezet működését a törvérytől (223. §.) elütő czélokra terjeszti ki; de a szövetkezet igazgatóságának nem a közgyűlés határozatán, vagy utólagos nyilt vagy hallgatag jóváhagyásán alapuló ily ténykedése egymagában még nem vonhatja maga után a szövetkezetnek birói feloszlatását. Miután pedig a keresetben, helyesebben feljelentésben felhozott közérdeket nem érintő, hanem főleg följelentők által magánérdekeikre nézve sérelmeseknek vélt tények kizárólag az ez idő szerinti igazgatóságának, illetve az igazgatóság egyik név szerint megnevezett tagjának oly cselekvényeire vonatkoznak, melyekről nem is állíttatik, hogy azok a közgyűlés határozatán alapulnának, vagy azokat a szövetkezet egyébként magáévá tette volna ; tekintre, hogy a feljelentés I. és IX. pontjaiban felhozott netáni mulasztások megtorlása iránt, az e részben érintetlenül maradt elsőbirósági határozatban a keilő intézkedés immár megtörtént : a fenforgó esetben a keresk. törvény 248. §-ban meghatározott következmények kimondására irányuló eljárásnak egyáltalában helye nem lehet. A perköltség megszüntetését az a körülmény indokolja, hogy a fenforgó esetben a közérdek megóvása szempontjából hozott törvény rendelkezésének az értelmezése képezte a vita és eldöntés tárgyát. 390. Váltó és keresk tanács. Oly esetben, mikor maga az intézvényezett nem fogadja el a váltót, harmadik személynek a váltóra vezetett elfogadása nem állapit meg váltói kötelezettséget 1892. január 5. 502/1891. v. sz. B. Miklós felperesnek, dr. G. Pál és társai alperesek ellen 200 frt tőke és jár. iránti váltó perében — 6*