Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Nyolcadik folyam (Budapest, 1892)

78 Alperes azonban ezt nem bizonyította, mert azon ellenvetésre, hogy miután a földes urak Maldur községében az italmérési jogot soha sem gyakorolták, ellenben az emberemlékezetet meghaladó idő óta egész 1879. február i-ig mindenkor és kizárólag csak az egyes volt jobbágyok gyakorolták, a földesúri jog elévült •— még ha valónak vétetnék is — figyelembe nem jöhet azért, mert a még nem arányositott jogra nézve egyeseknek hosszabb gyakorlata egymagában véve a jogosult irányában valamely külön jogot meg nem állapit s a törvény szerint jogosultnak a még nem rendezett jog arányosításához való jogosultsága el nem évithető, legkevésbé pedig a volt úrbéresekkel szemben, kik a földesurat illető jogokat törvény szerint egyáltalán el nem birtokolhatták s épen azért a mennyiben a volt úrbéresek az őket nem illető jogokat tényleg gyakorolták is, a jogosult volt földes ur elnézésétől függött, eme gyakorlat tehát, a melyet a földesurak bármikor megszüntethettek, ideiglenes minőségénél fogva nem alkalmas az alperes által vitatott elbirtoklás megállapítására. Az a körülmény pedig, hogy 1879. évi február i-e óta az italmérési jogot egészben és kizárólag alperes, mint politikai testület gyakorolta, már csak ezen és a kereset beadása közötti időtartam rövidségénél fogva sem eredményezheti alperes javára az elbirtoklást. Ezekből folyik, hogy a kereset főtárgyát tevő italmérési jog sem el nem évült, sem alperes által el nem birtokoltatott. Hasonlóan nem volt figyelembe vehető alperesnek az 1888: XXXVI. t.-czikkre és az ezzel kapcsolatosan kibocsájtott 8368/889 számú pénzügyminiszteri utasításra alapítani vélt azon érvelése, hogy ezen törvény szerint kártalanítást csak azok kapnak, a kik az italmérési jogot gyakorolták, és a kik a gyakorolt jogból vont haszon után adót fizettek, mert ezen törvény csak azt szabályozza: mely jogok után adandó kártalanítás, azt a kérdést azonban, hogy kik az igényjogosultak, vagyis kit illet a kártalanítási összeg, ha az vitássá válik, a teljes épségükben és hatályukban fentartott magánjogi szabályok szerint a bíróságok döntik el, a mint ez különben az idézett t.-czikk 13. §-a ama rendelkezéséből is világosan kitetszik, mely szerint kártalanítási igényt az is bejelenthet, a ki bebizonyítja, hogy ő a tulajdonképeni jogosított, habár az adó más nevén fizettetett is, jelen esetben pedig be van bizonyítva, hogy a kártalanított italmérési jog a malduri közbirtokosságot illeti. A kir. ítélő tábla tehát az első bíróság Ítéletét a megváltási összeg tulajdona iránti rendelkezésében ez okból, a kártérítés czimén követelt 10,000 frtra vonatkozólag pedig annak az indoknak elhagyásával, mely szerint felperesek nem igazolták, hogy a rnalduri italmérési jog az ő tulajdonukat képezi s hogy felperesek Malduron az italmérést gyakorolni soha nem is szándékolták, e részben felhozott többi indokai alapján, a perköltségre nézve pedig nem a jelen perbeli eljárásra nem alkalmazható