Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Nyolcadik folyam (Budapest, 1892)

77 ben a földes ur és jobbágy közötti viszony létezett, a 3957/889. sz. a. beérkezett földtehermentesitési határozatok, ugy szintén az urb. birtok­szabályozásra vonatkozó 2. és 3 sz. alatt becsatolt okiratok kétségtelenül bizonyitják, de beismeri ezt alperes is, midőn kijelenti, hogy Maldur köz­ség határában a volt földes urak az úrbéri telkeken és zselléreken kivul semminemű más földbirtokot nem birtak. Azt pedig, hogy a keresettel fellépett felek és a hozzájuk csatlakozott özv. H. Jenőné mint kiskorú gyermekeinek t. és t. gyámja, részben maguk a vesztett urbériségért kár­pótolt földes urak — a mint ezt R. Szilárdra nézve alperes nyiltan elis­meri — részben pedig azoknak leszármazói, tanúsítják az érintett kár­talanítási határozatok W. X. Y. alatti anyakönyvi kivonatok és Z. alatti telekjegyzőkönyv, mely utóbbi megczáfolja alperesnek azt az állítását, hogy Maldur községben a volt földesurak soha nemesi ingatlant nem birtak és hogy közbirtokossági birtoklásnak tárgya nem létezett. Ezek szerint alperesnek az a kifogása, hogy felperesek nem közbirtokosok, valótlan, az a kifogása pedig, hogy miután felperesek a közbirtokosok összességét nem képezik, nem jogositvák a közbirtokosok részére bármit is követelni, figyelembe nem jöhet azért, mert közös osztatlan tulajdont képező tárgyak vagy jogok birtokát megvédeni és foglalás esetén vissza­követelni a közös tulajdonosok mindegyike jogosítva lévén, a jogközösség elvénél fogva a közös tulajdonosok bármelyike jogosult ez irányban pert is indítani, annak a kérdésnek eldöntése pedig, hogy a közös jog miként oszlik meg a közbirtokosok között, jelen esetben az 1888: XXXVI. t.-cz. és az ennek kapcsán kibocsájtott 45896 889. számú igazságügyminiszteri rendelet által szabályozott eljárás keretébe tartozik. Az érdemet illetőleg eldöntés tárgyát az a kérdés képezi, hogy a Maldur községében kir. kisebb haszonvételképen gyakorolt italmérési jog, illetve az ennek helyébe lépett állami megváltási összeg a volt földesura­kat vagy pedig alperes községét mint politikai testületet illeti-e ? A kir. kisebb haszonvételek javadalma, ezek között különösen az italmérési jog úrbéres községekben — a milyen az alperes község — a törvények, jelesen az 1836 : VI. t.-cz. 2. §-a szerint oly kizárólagos uri jog, a mely mint földesúri haszonvétel a földesurat közvetlenül rendes jöve­delmi forrásképen megilleti s ebben a volt jobbágy közönség csak any­nyiban részesittetett, hogy bizonyos idő korlátai között bormérést gya­korolhatott, de a földesúri jog minden megszorítása nélkül. A törvény ezen rendelkezései pedig máig is hatályban vannak. Kétségtelen tehát, hogy Maldur községben az italmérési jog a földes­urakat illette. Ezen törvényes vélelemmel szemben alperest terhelte a bizonyítás kötelezettsége arra nézve, hogy ő azt tulajdonul megszerezte.

Next

/
Oldalképek
Tartalom