Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Nyolcadik folyam (Budapest, 1892)

40 tározott és biztos, illetve épen semmi tudomással nem birnak, sem a kihallgatott többi tanuk vallomásaival nemcsak nem igazolta, de még csak nem is valószinüsitette s igy a B. alatti okmány, mely szerint a közadósnak fizetési képtelensége Mezőkövesden már 1888. évi november havában köztudomású volt, alperesnek a közadós fizetésének megszüntetéséről való tudomással birása vagy tudomással nem birása tekintetében bizonyítékot nem képezhet, tehát az figyelembe nem jöhet, miután a 4/ alatti okmány szerint az ebben körülirt váltó alapján a kieszközölt előjegyzéshez alperes czégnek az előjegyzés megtörténte idejében már joga volt s igy felperesnek a csődtörvény 27. §-ának 3. pontjából meritett kifogása, habár az előjegyzés a közadós ellen 1888. deczember 24-én elrendelt csődeljárást megelőzőleg 15 napon belül történt is, e helyütt kellő nyomatékkal annál kevésbbé birhat, mei;t az eskü alatt kihallgatott és az általános kérdésekre adott feleleteiknél fogva a felperesi kifogás daczára sem mellőzhető tanúinak névszerint B. Zsigmond és R. Ármin tanuk egybehangzó vallomásával alperes czég teljes próbaerejü bizonyítékot szolgáltatott arra: hogy a végelszámolás alperes és közadós között 1888. évi deczember hó 20-án, vagyis az előjegyzés kieszközlését követő napon történt csak meg és közadós a még fennálló 6,017 frt 60 krnyi tartozásának kiegyenlítését illetve megfizetését ígérte s igy a felperes részről nem szolgáltatott bizonyíték hiányában valónak tartandó alperes czégnek abbeli állítása, hogy ő közadós fizetéseinek beszüntetéséről az előjegyzéskieszközlésére idejében tudomással még nem birt, mindezeknél fogva felperest keresetével elutasítani és a perköltség megfizetésére kötelezni kellett. A budapesti kir. itélő tábla a következőleg ítélt: A kir. itélő tábla az első bíróság Ítéletét helybenhagyja. Indokok. Felperes keresetében azt adta elő, hogy a közadóstól 1888. november 21-iki lejáratra kiállított váltót vett át s ennek alapján nyerte az E. alatti telekjegyzőkönyvi kivonat szerint 6,000 frt s jár. erejéig 1888. deczember 19 én az előjegyzés utján a biztosítást. E szerint alperesnek 1888. deczember 19-én felperes állítása szerint is már lejárt váltókövetelése lévén, az alperes által kieszközölt biztosítás nem tekinthető olyannak, a melyhez alperesnek általában vagy akkor joga nem volt volna és igy felperesnek az 1881 : XVII. t.-cz. 27. §. 3. pontjára alapított kérelme, sőt miután felperes keresetében az előjegyzés alapjául szolgáló váltóügyletet nem támadta meg, válasziratában erre nézve felhozott előadása pedig elkésett, a váltóügylet és alperes követelése ellen emelt kifogásai s erre vonatkozó bizonyítékai figyelembe vehetők nem voltak. A lejárt váltókövetelésnek előjegyzés utján való biztosítása az 1881 : XVII. t.-cz. 27. §. 2. pontja alapján azért, mert a közadós azon mulasztása által nyújtott módot alperesnek a biztosítás megszerzésére, hogy a csődöt korábban nem kérte és igy közadós megtámadható jogcselekvényét