Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Nyolcadik folyam (Budapest, 1892)

32 értelmében a lejárattól a keresetre hozott birói határozat kézbesítéséig járó kamat meg nem illeti, de alperes védekezésével szemben jelen esetben megilleti felperest a perköltség, mert alperes hallgatag beismerte, hogy télperes alperessel az óvást azért nem közölhette, mivel azt az óvást felvétető «gazdák és iparosok általános hitelszövetkezete czég» mint előző felperessel nem közölte, felperes tehát mulasztást el nem követvén, a perköltség iránt támasztott igényétől el nem üthető. A k i r. C u r i a a következő Ítéletet hozta : A másodfokú biróságnak Ítélete alperesek elmarasztaltatására vonatkozó felebbezett részében helyben, egyéb nem felebbezett részében érintetlenül marad Alperes képviselőjének felebbezésj munkadija és költsége 7 frt 15 krban állapittatik meg saját fele irányában. Indokok : A másodfokú biróságnak Ítélete, a mennyiben alperes a sommás végzésnek részben való fentartásával annak megfelelően, fizetésre köteleztetett, azért hagyatott helyben : mert alperes azt, hogy miután a kérdésben levő váltót annak lejáratkori birtokosától beváltotta, ezáltal mint kibocsátó váltói kötelezettségének megfelelt, miután a váltónak azon későbbi birtokosai, a kik annak birtokába már azután jutottak, hogy azt alperes kifizetvén, magára ruháztatta és saját szavatosság nélküli forgatmányával tovább adta. mint a váltónak az óvás felvétele utáni forgatmányosai, a váltó törv. 14. §-a szerint már csakis előzőik jogaiba léptek s e szerint a felperes is alperestől, mint kibocsátótól, a váltókövetelésnek újbóli kifizetését nem követelheti, hanem kereseti joga egyedül a váltónak elfogadója ellen lehet, felperes irányában kifogásként sikerrel nem érvényesíthető azért, mert felperes a váltónak intézvényese lévén, az általa forgatott váltónak az ő birtokába lett visszajutásával, ugy saját hátiratát, valamint az őt követő hátiratokat a váltó törv. 55. §-a szerint jogosítva volt kitöiülni, ennélfogva pedig az ő váltóhitelezői minősége mint intézvényesé, a váltónak első birtokosaként még az óvás felvételét megelőző időből mutatkozik igazoltnak és kereseti jogot is az alperes, mint előzője ellen, nem utó-forgatmány alapján, hanem az intézvényesi minőségben őt eredetileg megillető jogon érvényesít, a minek folytán alperes ő ellenében, a váltó törv. 93. § ához képest, egyedül a váltójogból eredő vagy oly kifogásokkal élhet, a melyek őt a felperes irányában közvetlenül illetik, de melyek közé egy harmadik személynek teljesített fizetés nem tartozhatik ; s mert alperes a telperesnek állított roszhiszemüségét igazoló ténykörülményeket fel nem hozott, annál kevésbé bizonyított. Alperesnek a perbeli és felebbezési költségben történt elmarasztaltatására nézve a másodfokú bíróság ítélete azért volt helybenhagyandó, mert alperes fizetési kötelezettsége lényegileg a sommás végzés értelmében megállapittatván, alperes pervesztesnek tekintendő s mint ilyen az alaptalanul érvényesített kifogásával okozott perköltségben a pts. 25 1. §-a alapjára elmarasztalandó.