Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Nyolcadik folyam (Budapest, 1892)

16 utazójánál megrendelte oly feltétel mellett, hogy a vétel megkötése felperes czég jóváhagyásától függött, de tagadta azt, hogy az árut feltétlenül megrendelte és átvette és igy felperes tartozott bizonyítani azt, hogy a megrendelés feltétlen volt. Ezt azonban nem bizonyította, sőt a 27- a^ okiratból, melynek valódiságát felperes nem vonta kétségbe, kitűnik, hogy felperes utazója alperestől a megrendelést elfogadván, az eladást felperes czég választásához kötötte, mely kifejezésnek felperes azt az értelmet tulajdonítja, miszerint ő jogosítva volt a szállítást tetszése szerint eszközölni. Ebben az értelemben véve azt a kifejezést, az felperesre nézve az elállás jogát foglalná magában, minthogy azonban a szakértők véleménye szerint az kifejezés teljesen szokatlan és határozatlan, annak felbontó feltétel jelentést tulajdonitani nem lehet, hanem alperes beismerése alapján felfüggesztő feltétel gyanánt kell azt elfogadni. E szerint azonban alperes az 1875. évi XXXVII. t. cz. 315. §-a értelmében, a felperes czég elfogadásától függővé tett vétellel csakis vételi ajánlatot tett, melyet a 316. §. szerint jogosítva volt visszavonni, mielőtt az a felperes tudomására jutott. Minthogy pedig felperes nem vonta kétségbe azt, hogy az ajánlat visszavonásáról őt alperes előbb értesítette, mintsem utazója utján az ajánlat tudomására jutott: ennélfogva alperes ajánlata nem történtnek tekintendő és így alperes a meg nem rendeknek tekintendő árut átvenni és annak árát megfizetni nem tartozott. Nem változtat ezen azon körülmény semmit, hogy a 2'j. alattit kiállító utazó felperes czég tagja vagy ügynöke volt-e ? mert a felfüggesztő feltétel kikötése mellett a vétel feltétlenül létrejöttnek akkor sem tekinthető, ha azt felperes czégnek egyik tagja kötötte, és igy az esküt arra a körülményre nézve, hogy alperes a kereseti árukat Herczog Adolftól rendelte-e meg, habár ezt az alperes felperesnek visszakínálta, továbbá arra a körülményre nézve, hogy alperes a kereseti árukat 64 frt 98 krban meg nem rendelte, habár ezt alperes eltagadta, az 1868 évi LIV. t.-cz. 221. § a értelmében alkalmazásba venni nem lehetett. A k i r. C u r i a a következő Ítéletet hozta : A másodbiróság Ítélete helybenhagyatik. Felp. ügyvédnek felebbezési költsége és munkadija saját fele irányában 6 frt 30 krban állapittatik meg. Indokok : A felperestől származó 27. alatti okiratban foglalt határozatlan és homályos azon kifejezés «ich verkaufe Innen in der Wahl der Herrn Max Herczog & Co.», melynek értelmére nézve a kihallgatott szakértők sem tudnak tisztába jönni, minden esetre tűri az alperes által vitatott azon értelmezést is, mely szerint az a szerződés létrejötte tekintetében felfüggesztő feltételt képez. Miután pedig a valamely okiratban előforduló homályos, s ennélfogva értelmezést igénylő kifejezés az ellen magyarázandó, ki a homályos kifejezést használta; miután az okirat jelzett szövegéhez képest alperes lehetett azon nézetben, miszerint a szerződés csak akkor és az által jő létre, ha és a mikor felperes czég azt kifejezetten magáévá teszi ; s miután ennélfogva alperes jogositva volt a mondottakhoz képest csupán ajánlat hatályával biró, itt kérdésben forgó megrendelést a keresk. törv. 316. §-ában meghatározott idő alatt visszavonni: ezen és a másodbiróság által kifejtett egyéb indokoknál fogva felperest, ki követelését oly szerződésre alapitja,mely létrejöttnek nem tekinthető, keresetével elutasítani és mint pervesztes felet a pts. 251. §-a értelmében a perköltségben elmarasztalni kellett.