Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Nyolcadik folyam (Budapest, 1892)

136 fizetni. Felperesi ügyvéd munkadija és kiadásai 36 frt 95 krban saját fele ellenébe megállapittatnak. Indokok. Felperest, alperes irányában, keresetével kereseti jog hiányából kellett elutasítani, mert felperes keresetét arra alapitja, hogy a kalocsai kir. törvényszék eljárásával a kincstár javára 326 frt erejéig megkárosította, már pedig az 1871. évi VIII. t.-cz. 66. §-a értelmében, ha a biró vagy bírósági hivatalnok hivatalos eljárásában cselekvése vagy mulasztása által valakinek akár széndékosan akár vétkes gondatlanságból kárt okozott, — amennyiben az a törvényben meghatározott perorvoslattal nem volt elhárítható, •—• teljes kártérítéssel tartozik, — amint az jelen kereseti követelés alapjául felperes által formuláztatott, ugyanis állítólag a kalocsai kir. törvényszék a 326 frtból, 286 frt 50 krt a rabtartási átalány és az ezen felüli összeget más károsultak javára kiutalta és ezen eljárását a kir. törvényszéknek, a beadott perorvoslatokkal sem volt képes megmásittatni, holott a tör vényszék eljárását törvényellenesnek tartja, mert állítólag e tulajdonát képezett pénzt másoknak kiutalta. A perköltségek, felperesi ügyvéd munkadija és kiadásai iránti intézkedések az 1868. évi LIV. t.-cz. 251. 252. §§-ain alapulnak. A budapesti kir. tábla a következőleg itélt: A kir. itélő tábla az első bíróságnak ítéletét helybenhagyja. Indokok. A felperes azon az alapon követel alperestől kártérítést, mert a szegzárdi kir. törvényszék Parragh Sándort a felperes kárára elkövetett lopás miatt elitélte s kimondotta azt, hogy a Parragh Sándornál talált 326 frt a felperest illeti, mert ennek daczára a kalocsai kir. törvényszék azt a 326 frtot a kalocsai kir. ügyészségnek rabtartási költségre kiutalványozta, holott a szegzárdi kir. törvényszék megkereste a kalocsai kir. törvényszéket az iránt, hogy a kérdéses 326 forintot a felperesnek adja ki. Ha a felperes részéről előadott azok a körülmények valók is, azokból az alperesnek kártérítési kötelezettségét megállapítani nem lehet, mert az 1871. VIII. t.-cz. 19. §-ának esete jelenleg nem forog fenn és igy az alperes a bírák részéről netán okozott károkért nem felelős, mert a felperes előadása szerint is, az alperes a kérdéses 326 frtból csak 286 frt 50 krt és ezt is felperes irányában is jogerőre emelkedett megfelelő birói határozat folytán, következésképen nem jogtalan uton kapta meg, kapta pedig rabtartási költség czimén és igy az alperes azzal a 286 frt 50 krral annál kevésbé gazdagodott jogtalanul, mivel a felperes nem tagadta azt, hogy az alperest rabtartási költség czimén a 286 frt 50 kr. megillette. A kir. Curia a következő ítéletet hozta : Mindkét alsóbirórág ítéletének részben való megváltoztatásával alperes m. kir. kincstár köteles felperesnek 286 frt 50 kr. tőkét, ennek 1886-ik évi február hó i-ső napjától folyó 4% kamatait lefizetni, felperes