Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Nyolcadik folyam (Budapest, 1892)
137 emez összeget meghaladó tőke és kamatkövetelésével elutasittatik és illetve e tekintetben a másodbiróság Ítélete hagyatik helyben. Indokok. A beszerzett iratokkól következő tényállás tűnik ki: Parragh Sándor, a ki lopás miatt három évi fegyházra Ítéltetvén, mint fegyencz a kishartai közvetítő intézetben volt elhelyezve, az utóbb jelzett helyről 1884. évi ápril 24. és 25. napja között levő éjjelen megszökött, 1884. augusztus 14-én azonban Eszéken elfogatván, az akkor nála talált 326 forint készpénz, egy ezüst óra és egy bőrtárcza 1884. október 16-án 2032. sz. alatt a kalocsai kir. törvényszéknél letétbe helyeztetett és ugyanott Parragh Sándor ellen, fegyenczruhák elidegenítése és állítólag Bajusz János kárára időközben elkövetett lopás miatt bűnvádi eljárás indíttatott, midőn pedig emez eljárás Parragh Sándor felmentésével befejeztetett, a kalocsai kir. törvényszék ugy ez utóbbi kérelmére, valamint a kir. ügyészség előterjesztése folytán 1885. márczius 12-én 687. sz. alatt kelt végzéssel a készpénzletétből 286 frt 50 krt és a letéti kamatokat a kir. ügyészség javára rabtartási költség fejében kiutalványozta. Az 1884. augusztus 11. és 12. napja közt levő éjjelen, vagyis Parragh Sándor elfogatását megelőző két nappal, felperestől a mohácsi indóháznál 500 frt elidegenittetvén, felperes eme lopás miatt 1886. augusztus 9-én a szegszárdi törvényszékhez Parragh Sándor ellen adott be feljelentést, ebben az ügyben 5236/87 sz. alatt hozott Ítélettel Parragh Sándor a felperes kárára elkövetett lopás bűnténye miatt 7 évi fegyházra Ítéltetett és 500 frt kárösszegnek megfizetésére köteleztetett azon az alapon, hogy az elfogatáskor nála talált 326 frt ősszegnek jogszerű szerzését nem igazolta, Szecsődi István és Pantalus Joczó előtt pedig nemcsak a lopás elkövetését, hanem az utóbbi előtt azt is beismerte, hogy az 1884. augusztus 14-én nála talált 326 frt készpénz a felperestől ellopott 500 frt összegnek volt maradványa. Ezekből az adatokból kétségtelen, hogy a felperes kárára elkövetett lopás miatt Parragh Sándor ellen akkor még bűnvádi eljárás sem volt folyamatban, mikor a kérdéses összeg a kir. kincstár részére és egyéb czélra tényleg kiutalványoztatott, felperes tehát akkor emez összegnek kiadatását avagy visszatartását jogszerűen nem igényelhetvén, e tekintetben mulasztás nem róvható terhére, továbbá, hogy az 1884. augusztus 14-én Parragh Sándornál talált 326 frt készpénz ama 500 frtnak maradványa, a mely összeg felperestől 1884. évi augusztus 12-én elidegenittetett. Minthogy pedig a felperestől elidegenített készpénznek a lopás tettesénél megtalált maradványa, minden körülmények között első sorban a felperest, mint károsultat illeti, ez az érték tehát felperes sérelmével rabtartási költség fedezetére nem fordítható; minthogy továbbá a felperes követelési jogát és az alperes kir. kincstár felelősségét az a körülmény meg nem szüntetheti, hogy felperes emez összeg kiadására irányzott peren-