Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Nyolcadik folyam (Budapest, 1892)

131 eredeti követelésének fenntartása mellett a hitelező az adóstól főkövetelésének egyidejűleg érvényesítése nélkül, per utján külön azt követelhesse, hogy az adós neki akár ingó, akár ingatlan vagyonában biztosítást adjon ; tekintve, hogy a csődtörvény 27. §. 3. pontjában meghatározott 1 5 napi válságos idő alatt szerzett biztosítás csak ugy és akkor nem eshetik ezen törvénypont rendelkezései alá, ha a hitelezőnek biztosítás követelhetéséhez való igénye a válságos idő előtt keletkezett szerződésen, vagy anyagi jogi törvény rendelkezésein alapul, mint például az anyagi váltótörvénynek a biztosítási visszkeresetet tárgyazó 25. és következő §§., a kereskedelmi törvénynek a megtartási jogot tárgyazó 309. §., a bizományos zálogjogát tárgyazó 379, § , a szállítmányozó zálogjogát tárgyazó 388. §., a fuvarozó zálogjogát tárgyazó 411. §., az ország egy részében hatályban levő osztrák ptk. 834. §., 1365. §., 1428. §. sat. sat., de magában, hogy a hitelező akár a végrehajtási törvény, akár telekkönyvi rendtartás alaki jogot tárgyazó szabályi szerint azon helyzetben volt, hogy követelésére nézve biztosítást szerezhessen, már a csődtörvény 31. §. rendelkezéseihez képest nem állapit meg biztosítás követelhetésére való anyagi jogi oly igényt, mely a csődtörvén}' 27- §• 3- pontjának alkalmazhatását kizárná; tekintve, hogy magában véve az, hogy a telekk. rendelet 88. §. szerint a hitelezőnek tisztán alaki jogi alapon módjában áll váltón, adóslevélen, vagy kereskedelmi könyvkivonaton alapuló lejárt kö vetélésére nézve zálogjogi előjegyzést kérni, már azért sem állapit meg a hitelező javára az adós ellen, keresettel is érvényesíthető a csődtörvény 27. §. 3. pontja értelmében vett anyagi jogi oly igényt, melynél fogva az adóst biztosítás adására bírói ítélet által is szorithatná, mivel már a zálogjogi előjegyzés intézménye nem tartozik az anyagi magánjog körébe és mivel a telekk. rendtartás II. rész VIII, és IX. fejezetei egyáltalában csak azon alaki szabályokattartalmazzák, a melyek mellett az anyagi magánjog szabályai szerint egyébként már keletkezett magánjogi igények nyilvánkönyvileg bejegyezhetők, de magukat a bejegyzendő jogokat meg nem állapítják ; tekintve, hogy a kir. Curiának fent érintett elvi kimondása szerint nemcsak a közadósnak személyes biztosítási cselekményei támadhatók meg, hanem azok is, melyek törvény szerint az állam közege által az ő (az adós) rovására teljesittetvén, jogilag az ő cselekvényeinek tekintendők, miből következik, hogy a csődtörv. 27- §• 3- pontjában meghatározott válságos időben a hitelező kérelmére a telekkönyvi hatóság által elrendelt zálogjogi előjegyzés által nyert biztosítás is megtámadhatás szempontjából teljesen egy tekintet alá e^ik az oly biztosítással, a melyet a közadós maga adott; tekintve, hogy épen ugy, a mint a végrehajtás utján szerzett 9*