Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Nyolcadik folyam (Budapest, 1892)

132 zálogjognál — az adósnak jogcselekvényét a kiküldött végrehajtónak eljárása helyettesíti, a zálogjog előjegyzése utján kieszközölt biztositásnál a közadós cselekményét a telekkönyvi hatóságnak eljárása helyettesíti; tekintve, hogy az előjegyzés czélja lényegileg épen az lévén, hogy az adós ingatlan vagyonára biztosítás szereztessék, ebből okszerűen az következik, hogy azon körülmények között, a melyek között a maga a közadós által ingatlanaira adott biztosítás megtámadható lenne, szükségkégen megtámadhatónak kell lenni azon biztositásnak is, melyet a hitelezőnek a megtámadható czél elérésére (a biztosítás) irányzott fellépése folytán az adósnak meghallgatása nélkül, de az ő rovására a tkvi hatóság rendelt el; tekintve, hogy a törvényhozásról fel sem tehető, hogy végrehajtó hatalmával a fennforgó kérdésben a tkvi hatóságot gyakorló közegei által segédkezet nyújtani akart oly biztosítás megszerzéséhez, melynek adásától magát az adóst, és melynek elfogadásától magát a hitelezőt egyenesen eltiltja ; tekintve, hogy a csődtörvény 27. §. 3-ik pontjában foglalt rendelkezések az ezen törvény hozatalának alapjául szolgált javaslatban a 27. §. 2. pontja alatt vannak felvéve, a javaslat részletes indokolásának ezen pontra vonatkozó részében pedig világosan ki van mondva, «hogy a javaslat 2. pontjában (a törvény 3. pontja) érintett intézkedés alatt ... a zálog minden neme értendő*, a mi, miután a zálogjogi előjegyzés is a biztositásnak egyik neme. minden kétséget kizár arra nézve, hogy a biztosítás ezen neme i s a tkvi rendeletnél későbben keletkezett csődtörvény kérdésben forgó rendelkezései alá esik, mivel a törvényhozó, ha a biztosítás ezen nemére nézve kivételt akart volna felállítani, azt kifejezetten tette volna; tekintve, hogy a csődtörvény 27. §. 2. és 3. pontjainak egybevetéséből minden kétséget kizárólag az tűnik ki, hogy a törvényhozó szándéka arra irányult, miszerint terhesebbé tegye az oly hitelezőnek állását, ki a csődnyitasi kérvény beadását vagy a fizetések megszüntetését csupán legfeljebb 15 nappal megelőző időben, vagyis a csőd küszöbén szerez a közadósnak vagyonára zálogjogot, mint azon hitelezőét, ki már a válságos 15 napot megelőző időben szerzett zálogjogot, e czélra állította fel a 3. pontban az oly hitelező terhére, ki a csőd küszöbén szerez zálogjogot, a roszhiszemüség vélelmét, a 2. pont szerint különben a tömeggondnokot mint támadót terhelő bizonyítási kötelességet a 3. pontban e miatt hárította át a megtámadott hitelezőre, már pedig ha a zálogszerzésnek itt kérdésben forgó neme a csődtörvény 27. §. 3. pontjaalá nem lenne vonható, akkor az oly hitelező, ki a fizetések megszüntetését közvetlenül megelőző utolsó napon, mikor a törvény által felállított vélelem szerint tudnia kellett, hogy a közadós fizetéseit megszüntette és ekkor is csupán követelése lejárta tényé-