Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Nyolcadik folyam (Budapest, 1892)

128 A kir. Curia a következő ítéletet hozta: A másodbiróság fennebbi számú és keletű ítéletének megváltoztatásával, a per érdemére vonatkozóan az első bíróság ítélete hagyatik helyben r egyúttal felperes képviselőjének felebbezési munkadija saját fele ellenében 4 írtban állapittatik meg. Indokok. A kir. Curiának 1890. szept. 11-én 499. sz. a. a perújítás kérdése iránt hozott Ítéletére való hivatkozással, a másodbiróság ítéletének megváltoztatásával, a per érdemére vonatkozóan az elsőbiróság ítélete volt helybenhagyandó; mert az első bíróságnak az alapperben hozott és jogerőre emelkedett ítéletével s annak alapul szolgált indokaival szemben felperes a vendéglősök és kávésok ipartestülete által kiállított A) alatti bizonyitványnyal, illetőleg az azt kiállító ipartestületi elöljáróknak esküvel is megerősített vallomásaival törvényszerűen bizonyította, hogy a vendéglőkben és kávéházakban alkalmazott és biztosítékot letett számadó, vagy főpinczér köteles a kiszolgáltatott ételekért és italokért feljegyzett összegeket a tulajdonosoknak, tekintet nélkül arra, vájjon az ételeket és italokat megrendelő vendég azok árát megfizette-e vagy sem ? megfizetni, illetőleg kiszolgáltatni ; miből kifolyólag nyilvánvaló, hogy alperes az általa megrendelt s az alapperben mennyisége és minősége tekintetében nem kifogásolt ételek, italok, szivarok és zene árát, ugy az eltörött poharak értékét jogszerűen nem a vendéglő egyik tulajdonosának, hanem felperesnek mint számadó pinczérnek tartozott megfizetni; a mennyiben tehát alperes azt nem a fizetés felvételére jogosított felperesnek fizette meg, alperes az általános jogszabályok szerint illetéktelen kezekhez fizetett tartozását felperesnek megfizetni annyival inkább köteles, mert ha felperes az alperes által ajánlott összeggel meg nem elégedett, alperesnek jogában állott tartozását a bíróságnál letéteményezni, a mit azonban nem tett. Mindezekhez hozzájárul még azon körülmény is, hogy alperes maga sem állítja, hogy D. L. mint a fizetést illetéktelenül felvevő egyik tulajdonostárs felperesnek követelését megtérítette volna. A perköltségre vonatkozóan az első. bíróság Ítélete az 1868. LIV. t.-cz. 251. §-ának megfelelő indokolásánál fogva volt helybenhagyandó.