Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Nyolcadik folyam (Budapest, 1892)

2 törvényszerűen abban az esetben is megállapítandó, ha annak csak a perbevont fél vetette magát alá, törvényből merített okok forognak fenn. Ugyanis az 1881. LIX. t.-cz. 94. §-ának b), c), d) pontjai eseteiben a törvény nem rendeli, hogy mindakét fél ugyanazon időben és ugyanazon okiratban vesse magát alá a kivételes bíróságnak, sőt kifejezetten megengedi, hogy ezen alávetés akár az ügylet kötése alkalmával, akár később történhetik. Ha tehát az ügylet megkötésekor csak az alperesként perbevont fél vetette magát alá Írásban a kivételes bíróságnak és mind a mellett, hogy ezen alávetésének perjogi következményét tudnia kellett, mégis elmulasztotta, hogy ellenfelétől a hasonló egyidejű alávetést követelje : alperesnek egyoldalú alávetését a kivételes bíróság illetékességének megállapítására elegendőnek kell elfogadni, mert felperes törvény szerint a kivételes bíróságnak magát később is alávetheti, sőt azon ténye által, hogy keresetét alperes egyoldalú alávetése alapján a kikötött kivételes bíróság előtt megindítja, magát alá is veti. Ezen törvénymagyarázat helyessége mellett szól továbbá az 1875. évi XXXVII. t.-cz. 313. §-ának az a rendelkezése is, mely szerint az Írásbeli szerződések érvényességéhez elegendő, ha az okiratot a kötelezett fél irja alá. Az anyagi törvény ezen általános szabályával a szóban levő perjogi rendelkezésnek kifejtett magyarázata teljesen összhangzásban van. De következik ezen magyarázat helyessége abból is, hogy az alaki törvény ott. hol a felek szabad biróválasztási jogának gyakorlatát a felek kölcsönös szerződési megállapodásától akarta függővé tenni, ezt határozottan ki is fejezi. Az 1868. évi LIV t.-cz, 495. §-a ugyanis azt mondja ki, hogy a felek kölcsönös szerződés folytán peres ügyeik eldöntését választott bíróságra ruházhatják. Az 1881 : LIX. t.-cz. 94. §-ának érintett pontjai azonban ilyen — vagy ezzel egy jelentőségű rendelkezést nem tartalmaznak. A 495. §-ban foglalt emiitett különös jogszabály pedig a kérdéses kivételes bíróságok tekintetében azért nem alkalmazható, mert ezek a bíróságok ugy szervezetük és alakulásuk, valamint hatáskörük és eljárásukra nézve egészen más tekintet alá esnek, mint az 1868 : LIV. t.-cz. 9. czimének III. fejezetében szabályozott választott bíróságok és mert a 94. §-ban emiitett kivételes bíróságok, mint a melyek bizonyos meghatározott ügyekben egyáltalában a felek alávetése nélkül is bírnak bírósági hatáskörrel (r881 : LIX. t.-cz. 94. §-a és e) pont), állandó bíróságoknak tekintendők. Kelt Budapesten, a kir. Curia polgári szakosztályainak 1891. évi deczember hó i-én tartott üléséből. Hitelesíttetett az ugyanazon évi deczember hó 22-én tartott teljes ülésben.