Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Nyolcadik folyam (Budapest, 1892)

117 ben felperes maga is érvényesnek ismerte el az érintett korlátozást, azt tehát a maga részéről többé nincs jogositva megtámadni, miért is felperest keresetével elutasitani kellett. A kir. Curia a következő Ítéletet hozta : A kir. itélő tábla Ítélete megváltoztatik és oly értelemben, hogy felperes a székesfehérvári 13 sz. tjkvben 4. sor 547,'a. alatt foglalt házra nézve korlátlan tulajdonosnak mondatik ki és alperesek kötelesek tűrni, hogy felperes e jogát a jelen ítélet alapján telekkönyvileg végrehajtás utján bejegyeztethesse, az elsőbiróság ítélete hagyatik helyben. Indokok. Ahhoz kétség nem fér, hogy néhai S. József székesfehér vári kanonok az 1874, évi febr. 18-án alkotott és a keresetlevélhez C) alatt mellékelt végrendelet 6-ik pontjában a székesfehérvári 547 a. hrsz. ház ról oly módon rendelkezett, a hogyan csak a királyi jóváhagyás által megerősített valóságos hitbizományok iránt lehet törvényszerüleg rendelkezni. A felperes felek, kivéve a várományosok ügygondnokát, egyértelmüleg elismerik, hogy a végrendelet kérdéses pontjában meghatározott helyettesítések sorrendé végtelen időkig fenn nem tartható, csak a hatályosság megszűnése jogkövetkezményeire nézve ágaznak el nézeteik és ezekből kiindulva származtatnak ellentétes jogokat. A mi a várományosok időelőttiségi kifogását illeti, ez nem bir alappal azért, mert néhai S. József végrendeletében az örökösöket arra, hogy kir. jóváhagyásért tegyenek lépéseket, nem utasította, de tekintettel a fenforgó körülménykere és az átháramlás tárgya értékére, egyenesen ki is van zárva annak a lehetősége, hogy jelen esetben hitbizomány felállítása megengedtessék, illetve ahhoz a kir. jóváhagyás kieszközöltethessék. A fentebbiekből folyik, hogy a kérdéses végrendelet 6. pontjában foglalt intézkedés jogilag csakis hitbizományi helyettesítésnek tekinthető. Ennek tekintendő pedig daczára annak, hogy végrendelkező a benne megnevezett első részesedőket és az azokat követő jogosultakat hagyományosoknak mondja, mert senki sem korlátozható abban, hogy vagyonának meghatározott tárgyaira nézve is a hagyományosnak utóörököst, illetve utóhagyományost rendelhessen, az ily rendelkezésnek tehát ugyanaz a joghatálya, mintha a hitbizományi helyettesítés az örökhagyó egész hagyatéki tömegére vagy annak egy arányos részére vonatkoznék. A kérdés tehát csak a körül foroghat, hogy a végrendelet 6. pontjában foglalt hitbizományi helyettesítés joghatálya meddig terjedhet, illetve a helyettesittettek közül ki van jogositva arra, hogy a további helyettesítés megszüntetése mellett korlátlan tulajdonjogának megállapítását követelhesse a nélkül, hogy mellesleg a végrendelet részbeni érvénytelenítésére