Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Nyolcadik folyam (Budapest, 1892)

116 alperes abbeli viszontkeresete, hogy a végrendelet korlátozásai elvetésével a peres ingatlanban javukra a törvényes öröklés elve mondassék ki, el volt utasítandó. A budapesti kir. itélő tábla a következőleg itélt: A kir. itélő tábla az elsőbiróság ítéletének az ügyvédi dijak és kiadások megállapítására vonatkozó nem neheztelt részét nem érinti, az V.-rendü alperes viszontkeresetének elutasítására vonatkozó részét pedig helybenhagyja, egyéb felebbezett részét azonban annak kijelentése mellett, hogy azt az 1881 : LIX. t.-cz. 35. §-a alapján az I., III., IV. és VlII-ad rendű alperesek részéről is felebbezettnek tekinti, megváltoztatja, felperest keresetével elutasítja; sat. Indokok. Néhai S. József végrendeletének 6-^k pontjában foglalt az az intézkedés, mely szerint a székesfehérvári 13. sz. tjkvben 547/a. hr. sz. alatt felvett házát és telkét S, Terézia és Borbála testvéreinek hagyományozta, oly formán, hogy az ingatlannak javadalmait egészen élvezzék, illetőleg élvezze, még közülök bármelyik életben van, ha pedig mindketten elhalnak, a ház S. Gusztáv rokonára, jelenlegi felperesre, ennek elhunytával pedig mindig a S. család életben levő legidősb férfi sarjadékára szálljon, azonban egyik hagyományosnak, illetőleg utóhagyományosnak sem leend jogában a házat elidegeníteni, illetőleg adósággal terhelni, hanem csak annak jövedelmeit húzza, — csak annyiban ütközik a fennálló jogszabályokba, a mennyiben azzal, ha egész terjedelmében fentartatnék, a hagyomány tárgyát képező ház egész nemzedékeken át hitbizományi vagyon módjára megköttetnék, mihez pedig az 1862. évi okt. 9-én kelt királyi leirat értelmében legfelsőbb engedély kívántatnék, minek megszerzését azonban sem az örökhagyó örököseinek meg nem hagyta, sem az örökösök azt tényleg ki nem eszközölték s így az emiitett végrendeleti intézkedés családi hitbizomány alakjában érvényben fenn nem tartható. Sem a régibb, sem az ujabb tételes jog vagy joggyakorlat azonban nem tiltja el az örökhagyót attól, hogy vagyonáról több egymásután következő örökös, vagy hagyományos javára akkép intézkedjék, miszerint az egyiknek halálával a vagyon a megjelölt élő utóörökösre, vagy utóhagyományosra s ennek halálával ismét a megjelölt további élő utódjára szálljon, mert ily intézkedés a vagyon feletti intézkedésnek több egymásután következő nemzedéken át megkötését magában nem foglalja. Ebből a szempontból bírálva néhai S. József végrendeletének megtámadott 6. pontját, a kir. itélő tábla nem találta, hogy annak az az intézkedése, mely a S. Terézia és Borbála után helyettesitett S. Gusztáv felperest és a hagyatéki ház feletti szabad rendelkezésben korlátozza, a hitbizományi helyettesítésnek a hazai magánjog szerint megengedett határán tulmenne. De a 6203/C. 1881. 6982/C. 1882. és 380 B. 1884. sz. kérvényei-