Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Nyolcadik folyam (Budapest, 1892)

109 a zálogjogi előjegyzések hatálytalansága a csődhitelezők irányában az illető telekjegyzőkönyvben feljegyeztessék. Köteles továbbá alperes az elsőfokú bíróság Ítéletével megítélt 94 ft 70 kr perbeli költségen felül felperesnek az ennek képviselője részére munkadíj és költség fejében saját fele irányában ezennel megállapított 18 ft 65 kr felebbezési költséget is megfizetni. Indokok. A felperes részéről keresetében előadott tényállás szerint, melynek valóságát alperes periratában kétségbe nem vonta, sőt azt védekezésének alapjául szintén elfogadta, közadós ellen a csőd 1889. szept. 10 én nyittatott meg, s alperes a megtámadás tárgyává tett zálogjogi előjegyzéseket 1889. aug, 26-án eszközölte ki. Ezek a ténybeli adatok megerősítést nyertek a kir. Curiának 9,039 91. sz. a. rendeletére az elsőfokú bíróságnak 1892. márczius 4-én 3,617. sz. a. kelt jelentésével, mely szerint közadós ellen a csőd aí annak megnyitása iránt már 1891. szeptember 6-án beadott kérvény folytán megtartott tárgyalás után lett joghatályosan szeptember 10-én megnyitva. A pernek ezen adataiból nyilvánvaló, hogy felperes keresetével az alperes által közadós ellenében nyert oly zálogjogi előjegyzéseket támad meg, a melyeket alperes a csődtörvény 27. §. 3 pontjában megjelölt, a csődnyitási kérvény beadását megelőző 15 napon belül eszközölt ki. A csődt. 27. §. 3. pontja értelmében megtámadható a 15 napi válságos időben közadóstól nyert az a biztosítás, melyhez a hitelezőnek általában, vagy annak megszerzése idejében még joga nem volt, ha csak a biztosítást nyert hitelező tényeket nem igazol, melyekből jogszerűen következtethető, hogy nem volt tudomása az adósnak a hitelezőket megkárosító szándékáról. Alperesnek pedig nem volt joga a megtámadás tárgyává tett zálogjogi előjegyzések által nyert biztosításhoz annak kieszközlése idejében, mert az elleniratához \ alatt mellékelt felszámolási jegyzőkönyvből kitetszőleg váltókon alapuló követelési igénye a váltók lejáratával csakis a követelés kielégítésére ad jogot, de nem foglalja magában azt a jogot is, hogy kielégítési igényének fentartásával arra nézve külön biztosítást igényelhessen, vagy szerezhessen, mert a hitelező részéről telekkönyvi előjegyzés által egyedül a törvény ama rendelkezésénél fogva kieszközölt biztosítás,, mely szerint lejárt váltó alapján zálogjog adós ingatlanaira előjegyezhető, nem esik ugyanazon tekintet alá, mint a szerződési megállapodás, vagy birói elmarasztaló határozat alapján nyert zálogjog. Ezek szerint, miután az ilyen módon telekkönyi előjegyzéssel szerzett biztosítás a megtámadhatóság szempontjából — a miként hogy ezt a legfőbb bíróság a csődtörvény életbelépte óta állandóan követett gyakorlatával megállapította — az adós által adott biztosítással azonos tekintet