Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Nyolcadik folyam (Budapest, 1892)

97 395. I. polg. tanács. A feltétlenül marasztaló, valamint az eskü le, vagy le nem tételétől függő Ítéleteknek jogerőre emelkedése közt nincs különbség, hanem az utóbbi esetben csak a jogkövetkezmény függesztetik fel. Nem áll tehát az, hogy eskütől feltételezetten marasztaló itélet csak az eskü letételekor válik jogerejüvé. Az 1881: évi LIX. törvényczikk 69. §-a a peres felet nem gátolja abban, hogy mielőtt ellenfele a neki megítélt esküt letenné, uj bizonyítékok alapján perújítást vehessen igénybe. A perújítás megengedhetösége nem vizsgálható hivatalból, hanem csak az ellenfél kifogása folytán és igy az meg nem tagadható, ha az ellenfél abba beleegyezett. 1892. márczius 3. 7734./1891. p. sz. Sch. Erzsébet felperesnek, M. Velykó és társai alperesek ellen 100 frt és jár. iránti perében — a pancsovai ki r. járásbírósága következő Ítéletet hozta : A perujitási kérelemnek hely adatik és az 1114. sz. a. itélet hatályon kívül helyeztetik. Ennek folytán alperesek csak akkor kötelesek 100 frtot ennek 1886. febr. 1 tői számítandó 6°/o kamatát és 26 frt 45 kr perköltséget felperesnek megfizetni, ha felperesnő a pótesküt leteszi arra : «hogy alperesek az 1886. februárban elhalt Nikolics Heléna ápolásáért 100 frt ápolási dij megfizetését igérték». Az eskü le nem tétele esetében felperest kérelmével elutasították ; sat. Indokok. Felperes ápolási dijat kívánván, állítja, hogy az 1886. febr. hóban elhalt N. Helénát ápolta s hogy alperesek ezen dij megfizetését ígérték volna. Ezen perben itélet hozatott f. é. 1114 sz. a. és miután felperes a f. évi márcz. 31-én kelt tárgyalásnál perújítást kért és alperesek az ebbeli kérelemhez hozzájárultak az első Ítéletet hatályon kívül helyezni és a perújításnak helyt adni kellett. Az ügy érdemére felperes nem a néh. N. Heléna örököseit, hanem csak azon személyeket pereli, kik állítólag az ápolási költségek megtérítését ígérték. Azért a kereset elfogadandó és letárgyalandó volt, a menynyiben alperesek nem tagadták, hogy néh N. Heléna után örököltek s hogy tehát az elhalt örökösei. Habár alperesek tagadták, hogy felperesnő a meghaltat ápolta, mégis a beszerzett tanúvallomásokból kitűnik, hogy N. Heléna súlyos beteg volt hogy nappali és éjjeli ápolás szükséges volt, hogy felperesnő a beteg körül volt, hogy azt ápolta és kitűnik Sch. Aloizia vallomásából, hogy alperesek maguk az ebbeli dijat 100 frtban megállapították és ennek megfizetését ígérték. De miután az egyik tanú vallomása teljes bizonyítékot nem tesz, annak kiegészítéséül az ajánlott pótesküre és következményeire ítélni kellett. n Curiai domv. polg. ügyekben •