Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Nyolcadik folyam (Budapest, 1892)
92 Indokok. A keresk. törv. 237. §. 2. bekezdésének intézkedése, a melylyel határozott időtartam van megállapítva, melynek eltelte előtt a szövetkezetből kivált tagok vagy ezek örökösei a társasági vagyon-illetőségüknek kifizetését sem követelhetik, a társaság alapszabályaiban eltérő és a törvény czéljaival ellenkező módosításnak tárgyát nem képezheti. Ezen törvényszakasz első bekezdésének az a rendelkezése, melylyel a kivált tagoknak vagy ezek örököseinek a szövetkezet tartaléktőkéjéhez vagy más vagyonához való igényének jogossága az alapszabályoknak arra vonatkozó kifejezett intézkedésétől van feltételezve, a kivált tagot a kiválás évéről szóló zárszámadás szerint megillető üzletrészekre nem is vonatkozik, miután az ily üzletrészekhez való igény fennállása a második pontban kifejezetten ki van mondva s igy ezen üzletrészekhez való igény már a törvényen alapulván, annak fennállása sincsen alapszabályszerü megállapítástól feltételezve. A második bekezdés pedig az első bekezdéstől különálló rendelkezést tartalmaz, amidőn meghatáiozza azt az időtartamot, melynek eltelte előtt a kivált tagok vagy ezek örökösei a társaságtól nem követelhetik sem a megelőző pont értelmében a törvény kifejezett rendelkezése szerint őket megillető üzletrészeknek, sem az első kikezdésnek első pontja értelmében az alapszabályoknak netaláni intézkedése szerint nekik kijáró más járandóságoknak kifizetését és a törvényszakasznak most kiemelt erre a rendelkezésére az első bekezdésnek az a rendelkezése, mely tért enged az alapszabályszerü intézkedésnek, már azért sem hathat ki, mert a törvény azáltal, hogy a kivált tagoknak a társasági vagyonilletőségük iránti igényük érvényesítésének időpontját a kilépés után bizonyos időre teszi, a társaság hitelezői követelésének azon időn át tartó vagyoni biztosítását czélozza ; oly alapszabályszerü kikötés tehát, mely az ily igénynek megfelelő ellenértéknek a társaság részéről korábbi időben leendő kiadatását megengedné, nyilván a társaság hitelezőinek érdekeit veszélyeztetné. Ezek szerint az alperes társaság alapszabályai 85. §-ának intézkedése a törvénybe ütközvén, az semmisnek tartandó, s igy abból felperes a maga részére jogot a társaság irányában nem származtathatván, keresetével, miután azt az első bíróság Ítéletének indokolása szerint a keresk. törvény 237. §. 2. bekezdésével felhívott 254 §-ban előszabott egy évi időtartam eltelte előtt indította meg s ez az időtartam a kilépés napjától az elsőfokú bíróság ítélete meghozatala napjáig sem telt el, a másodfokú bíróság ítéletének megváltoztatásával, elutasítandó s a jelen sikeres felebbezés költségének alperes részére leendő megfizetésére a pts. 251. §-a szerint kötelezendő volt.