Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Hetedik folyam (Budapest, 1891)

66 tőke, 9 frt per- és 5 frt 60 kr végrehajtási költség végett a végrehajtás elrendelve, a mely alperesek ingatlan vagyonán foganatosíttatván is, az 1887. rnárcz. hó 28-án 682. sz. a. kelt végzés szerint követelésére nézve kielégitést nem nyert, s e szerint ezen követelése akkor, midőn alperesek részére a végrehajtás elrendelve lett, még fennállván, felperes alperesek követelését beszámítás utján törlesztettnek tekinti. Ezen keresetnek az 1881 : LX. t.-cz. 30. §-a értelmében hely adandó volt, mert az alperesek követelését megállapító 7462/86. számú ítélet után kelt 682/87. sz- alatti sorrendi végzés megállapítja azon tényt, hogy felperesnek végrehajtási joggal biró követeléséből tekintettel arra, hogy alperesek a keresetet ama végzés értelmében nem indították meg, a szerint 5 frt a vételárból felperes részére lesz kiutalandó, még 27 frt 06 kr követelése áll fenn alperesek ellen, a mely világosan határozott és lejárt levén, az oszt. ptk. 1438. §-a szerint az alperesek követelésébe beszámítható. Tekintettel most már, hogy alpereseknek követelése 24 frt 80 krt tesz, a felperes ellenkövetelése pedig ez összeget 2 frt 26 krral felülhaladja, ennek következtében alperesnek követelése beszámítás utján egészben törlesztettnek tekintendő s felperesnek marad még 2 frt 26 kr fennálló követelése alperesek ellenében ; önként értetődvén, hogy ez által felperesnek az 1882. május i-én 9156. sz. a. kelt Ítéleten alapuló végrehajtási joga a 2 frt 26 kr hátrálékos követelésre korlátoltatik. A beszámításnak azért is hely adandó volt, mivel téves az elsőbiróság ítéletének az az indokolása, hogy a 7462/85. sz. azon Ítélet, melyre alperesek követelésüket alapítják, felperesnek a jelen ítéletben említett végrehajtási jogát szüntette volna meg, a most idézett ítélet nem ezt, hanem a felperesnek az 1883. szept. i-én 7302. sz. a. ugyanazon felek között folyt más perben keletkezett ítéleten alapuló végrehajtási jogát szüntette meg, azon körülmény pedig, hogy felperes alpereseknek követelését a végrehajtás alkalmával kifizette, ellenkövetelésének beszámítás utján érvényesítését nem gátolja, minthogy a végrehajtási kényszernek engedvén, ez által követeléséről alperesekkel szemben lemondottnak nem tekintendő ; sat. A kir. Curia a következő ítéletet hozta: A másodbiróság ítélete megváltoztatik s az első bíróság ítélete hagyatik helyben. Indokok. A másodbiróság ítéletének megváltoztatásával az első bíróság ítélete volt helybenhagyandó : mert egy érvényességben fennálló jogot, egy másik szintén érvényességében fennálló jog el nem enyészteti, mivel valamely fennálló jog az illető jogosultat csak arra jogosíthatja fel, hogy jogát a maga utján érvényesíthesse, az alapon tehát, hogy felperesnek alperesek ellen 31 frt 20 kr költség erejéig fennálló végrehajtási joga van, az alperesek részére a 7462 /86. sz. ítélet alapján 5190/87. sz. végzéssel elrendelt és 1887. okt. 6-án foga-