Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Hetedik folyam (Budapest, 1891)

'27 nem is a maga, de veje végrehajtást szenvedett és annak testvére részére bérelte, sőt azon kürőlmény, hogy az A) a. szerződés tanuk nélkül köttetett és az 1377/89. sz. a. peregyezség szerint végrehajtást szenvedett a bérlet elhagyását vállalta ; ellene a bérletbőli kimozditás is elrendeltetett s az 1889. évi június 10-én felvett végrehajtási jkönyv szerint F. M. a lakásból ugy mozdittatott ki, hogy ingói ott hagyattak, tényleg maga is a birtokban maradt, az 1178/890. sz. a. végzés a folyó évi márczius 23-án F. M-nak tényleg ott kézbesittetett, ellenhen fivére F. J. ingói a lakásból az utczára kirakattak s a birtokból eltávolíttattak. Mindezen közokiratilag igazolt tények nagyon is valószinüvé teszik igénylő azon védelmét, hogy foglaltató nem is a saját maga, hanem végrehajtást szenvedett mint veje és ennek fivére részére bérelte ki a birtokot s hogy végrehajtást szenvedett ellen haszonbér iránt indított keresete álkövetelés, csak czim arra, hogy F. J. a bérletből bíróilag kimozdittassék, a mennyiben ezen valószinüsitett tényekre igénylő főeskü általi bizonyítást hozott javaslatba, foglaltatót főesküvel megkínálta, a visszakínált főesküt igénylő elfogadta, a főesküt igénylőnek odaítélni, annak letételétől feltételezőleg felperes igényét az alhaszonbér követeléstől tehermentesen megállapítani, a főeskü le nem tétele esetén pedig igénylőt annak tűrésére, hogy a lefoglalt ingókból első sorban is foglaltató követelése elégíttessék ki és csak a fenmaradó rész adassék ki igénylőnek, kötelezni kellett; sat. A budapesti kir. ítélő tábla a következőleg ítélt: A kir. itélő tábla az első bíróság ítéletét megváltoztatja, felperest keresetével feltétlenül elutasítja ; sat. Indokok. A felek egyező beismerésével a D) alatt csatolt bizonyitványnyal és H. P-né vallomásával be van bizonyítva, hogy H. P-né és R. J-né birtokait szerződésszerűen alperes vette haszonbérbe, az alapperhez A) alatt csatolt szerződés, valamint a perben létrejött birói egyezség kétségtelenné teszi azt, hogy alperestől a haszonbérbe vett birtokot F. M. vette 1400 frtért alhaszonbérbe, hogy ebben az alhaszonbérleti viszonyban F. M. alperesnek 1850 frt alhaszonbérrel adósa lett és hogy a végrehajtást, melynek folyamában az az igényper indíttatott alperes F. M. ellen, ennek a hátralékos alhaszonbérleti összegnek behajtására folytatta. Minthogy pedig az alhaszonbérbeadót az alhaszonbérbevevő ellen egy évi haszonbérösszeg erejéig a haszonbérelt jószágon levő vagy ahhoz tartozó összes ingókra, bárkinek tulajdonát képezzék, azokra a törvényes zálogjog megilleti ; minthogy továbbá a felperes által igényelt juhok a végrehajtás és a per adatai szerint az alhaszonbérben birt jószág területén foglaltattak le s azok értéke az egy évi alhaszonbéri összeget távolról sem közelíti meg és minthogy annak a kérdésnek a megbirálása, vájjon alperesnek F. M. ellen volt-e haszonbérleti követelése s ehhez képest a perben alperes az egyez-