Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Hetedik folyam (Budapest, 1891)

15 §-áriak világos rendelkezésébe ütközvén, azzal szemben foganattal nem bírhat. Felperes részéről felhozott azon állítás, hogy alperesek az E) alatti osztályegyezség létesülése alkalmával hajadoni jogát nyíltan elismervén, csakis a mennyiség tekintetében a bírói érvényesítés fentartatott, figyelembe nem vétethetik, mert ezen állitásnak az egyezség vonatkozó kitétele határozottan ellentmond és mert Írásbeli szerződés mellett létrejött jogügyleteknél s azok megítélésénél az írásbeli szerződés tartalma irányadó s azzal egyidejűleg netán létesült minden más ellenkező megállapodás a per elbírálására befolyással nem lehet. Különben felperes az E) alatti egyezséggel magát az öröklésre nézve kielégíttetnek jelentvén ki, oly igény támaszthatására, és oly per megindithatására magának jogot fentartott, mely igényt és pert a törvény eltörölt s bármely per megindithatása személyes jogot képezvén, az akár szerződési kötéssel, akár anélkül, folyamatba tehető, más kérdés lévén az, vájjon a per eredménye kedvező vagy kedvezőtlen. Mindezeknélfogva felperest a törvényen nem alapuló keresetével elutasítani kellet. A budapesti kir. ítélőtábla a következőleg ítélt: A kir. ítélőtábla az elsőbiróság ítéletét helybenhagyja. Indokok. Néhai T. K. ugy a végrendelete alkotásakor, mint az elhalálozása idejében érvényben volt törvények szerint minden vagyonáról szabadon végrendelkezhetett s e szabad végrendelkezés joga egyedül leszármazóinak kötelesrésze által volt korlátozva. Ebből folyólag kétségtelen, hogy a nevezett örökhagyó ősi nemesi javainak arról a részéről, mely csupán a fiágat illete, a mennyiben ez által leánygyermekeinek kötelesrésze meg nem sértetett, fiutódai javára érvényesen végrendelkezhetett. Az ősi ségi nyiltparancs 5. §. intézkedése a törvénynek a végrendelkezési jogravonatkozó általános rendelkezéseit nemcsak nem szorítja meg, sőt kiterjeszti annyiban, a mennyiben kimondja, hogy a csupán fiágat illető örökölt ősi nemesi javak felett a fiutódok javára történt végrendelkezés a leányágbeli utódok által még kötelesrész czimén sem támadható meg. Az ősiségi nyiltparancs 5. §. abból az intézkedéséből, mely szerint a végrendeletnek a kötelesrész czimén meg nem támadhatása attól van feltételezve, ha a leányágbeli utódok megkapták azt, a mi őket a fiági javakból, az előbbi törvények szerint illette, az a következtetés vonható le, hogy ha a leányutódok ez illetményüket meg nem kapták, vagy megtámadhatják kötelesrész czimén a végrendeletet, vagy a kötelesrész helyett a régi törvényeken