Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Hetedik folyam (Budapest, 1891)

130 nek hiányában a férj hagyatékához leltározott szerzeményi természetű vagyonra nézve az öröklés felperest illeti. Alperesek azt hozták fel, hogy felperest azon gyilkosságban, melynek férje — az örökhagyó — áldozatul esett, részesség terheli, ámde felperes csak bűnpártolásban mondatván ki vétkesnek, ez a tény nem vonja maga után azon magánjogi következményeket, melyeket a törvény az örökhagyó élete elleni bűntettekkel egybekapcsol s miután annak, hogy a bünper során beszerzett bizonyitékokból a polgári biró felperesnek a gyilkosságban való részességét állapítsa meg, a mit a büntetőbiró megállapíthatónak nem talált, helye nincs, felperest az örökhagyó utáni öröklésből kizárni ez alapon nem lehet. De felhozzák alperesek azt is, hogy felperes férje gyilkosával szerelmi viszonyt folytatott s noha ez a büntetőbirósági Ítéletekben bizonyított tény gyanánt van elfogadva, ezt sem lehetett mint kizárási okot megállapítani, mert a hitvestársi öröklésnek alapját a fenállott házassági visszony képezi s miután a házasság felperes és örökhagyó között csak a bekövetkezett halál folytán szűnt meg, alperesek mint oldalrokonok felperesnek öröklési jogát ez alapon annál kevésbé támadhatják meg, mivel a hazai törvények szerint a férj neje hűtlenségét megbocsáthatta. Felperes öröklési jogát tehát a fentiek szerint megszűntnek tekinteni nem. lehetvén, az elsőbirósági Ítéletnek erre vonatkozó rendelkezését helybenhagyni kellett s helyben kellett hagyni ez alapon a viszonkeresetre nézve tett rendelkezést is. Mert a mennyiben ezen viszonkereset a örökhagyó és felperes közt az ingatlanokra nézve kötött átruházási ügyletre vonatkozik, alperesek örökhagyó jogán az általa kötött ügyletek megtámadására nézve csak ugy bírnának kereseti joggal, ha azon vagyonra nézve, mely a kérdésben forgó ügyletek tárgyát képezte, ők bírnának öröklési joggal, a mi azonban fenn nem forog, mert alperesek még csak nem is állították, hogy az itt kérdésben forgó ingatlanok ági öröklött vagyont képeznének. Végül azon kérelem, hogy az ítélet megsemmisíttessék, mellőzendő volt, mert az, hogy a polgári perben ugyanaz a biró járt el, a ki az örökhagyó ellen elkövetett gyilkossági ügyben is ítélt, semmiségi okot nem képez, az ítéleti rendelkezés pedig a kereseti kérelemnek és a hagyatéki eljárás során felek közt létrejött megállapodásnak megfelel. A kir. Curia a következő Ítéletet hozta : A másodbiróság Ítélete az ügygondnok munkadijára vonatkozó nem felebbezett részében érintetlenül marad ; felebbezett részét illetőleg pedig, annak megjegyzésével, hogy az az 1881 : LIX. t. cz. 35. §-a értelmében III. r. alperes részéről is felebbezettnek vétetett a mennyiben alperesek viszonkeresetükkel elutasitattak és a perköltség kölcsönösen megszüntettetett, hely-