Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Hetedik folyam (Budapest, 1891)

91 követelésbe hozott összeget kiérdemelte volna, minthogy az árak kialkudva nem lettek. Felperes beismerte, hogy az árak kialkudva nem lettek, ennélfogva az alperes tagadásával szemben kötelességében állott volna igazolnia, hogy az A. alatti számlában feltüntetett összegeket ki is érdemelte, és hogy azok az A. alattiban nincsenek túlmagasan felszámítva, de minthogy felperes ép azt igazolni meg sem kísérletté, noha arra bíróilag is felhívatott, es ekként kereseti azon állítása, hogy az A. alattiban jelzett összeget követelheti, beigazolást nem nyert, őt keresetével elutasítani és mint pervesztest a perköltségben elmarasztalni kellett. A budapesti kir. ítélő tábla a következőleg ítélt : A kir. ítélő tábla az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja s alperest 60 frt 45 kr. tőke, ennek 1889. decz. 9-étől számított 6% kamatainak és 27 frt 80 kr. perköltségnek megfizetésére kötelezi; sat. Indokok. Az alperes azt, hogy az A. alatt csatolt számlában feltüntetett munkát megrendelie, és hogy a kész ruhákat felperestől átvette, a per során beismeri, ama kifogása pedig, hogy felperes a tett munkálatért a a már kifizetett 100 frton felül nagyobb munkabért ki nem érdemelt, most már figyelembe nem jöhet, mert az alperes az alku nélkül megrendelt munkálat értékét megállapítani a ruhák és a számla átvétele alkalmával elmulasztotta, arra nézve pedig, hogy a teljesített munka a felszámított értéknek meg nem felelt, az alperes perrendszerü bizonyítékot nem szolgáltatott. Alperes teljesen pervesztes levén, a költségben való marasztalása a pts. 251. §-a rendelkezésének megfelel. A kir. Curia a következő ítéletet hozta : Mindkét alsóbiróság ítélete megváltoztatik és alperes azon esetre köteleztetik felperesnek 60 frt 45 kr. tőkét, ennek 1889. évi decz. 9-ik napjától számítandó 6°/0 kamatát és 27 frt 80 kr. költséget fizetni, ha felperes főesküt tesz arra, hogy alperes a kereset alapjául szolgáló számlát minden fentartás nélkül elfogadta, s midőn arra 100 frtot fizetett, nem jelentette ki, hogy ezzel a számlát végleg kiegyenlítettnek tekinti. Érdekében áll tehát felperesnek ezen eskü letételére jelentkezni, s azt a kitűzendő határidőn le is tenni, mert ellenesetben keresetével elutasittatik és köteleztetik alperesnek 15 frt 50 kr. költséget fizetni. Indokok. Azon körülményt, hogy az A. alatti számlában részletezett ruháknak készítési és javítási dija előre kialkudva nem lett, mindkét fél beismerte, annak megállapítása pedig, hogy felperes munkadiját, a munka értékét meghaladólag magasan számitotta-e vagy sem,miután az elkészítés óta hosszabb idő mult el, s azon ruhák azóta használatban is voltak, szakértői szemle által immár eszközölhető nem volt. Ily kürölmények között az képezi a döntő kérdést, hogy alperes a