Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Hatodik folyam (Budapest, 1890)

S7 mint árverési vevőt s a megvett ingatlanság tulajdonosát az árverés napjától, vagyis 1885, évi márcziűs 25-től kezdve a megvett ingatlan haszonélvezete megilleti, s minthogy alperes maya is beismeri azt, hogy az egész 1885. évi termést a fentebb jelzett birtokrészleteknek felperes által megvett £ele­részéről már felperesnek birtokba bevezetése után leszedte és elvitte-: annak értékét felpejesnek megtéríteni tartozik. Az egész ingatlanok 1885. évi termését felperes a D. a. csatolt becslevél szerint 294 frt 37 krra teszi s ennek felét veszi követelésbe 147 frt 18 és fél krral, minthogy azonban ez az összeg a termés elegyértékét képviseli és alperes a termés előállítására fordított költség beszámítását jogszerűen igényelheti: az egész térmés tiszta értéke a D. alatti beeslevél és a kihallgatott szakértők vélerííényének számbavételével következőleg álapittatott meg: 1. a búzatermés tiszta ér­téke 52 frt 32 kr., 2. a rozstermés tiszta értéke a' szakértők véleménye alapján 26 "'frt 23 kr., 3. az árpatermés tiszta értéke 70 frt 2 kr., 4. a bükköny és lóhere termés tiszta értéke a felperesi kérelem alapját képező D. a. becslevél alapján 19 frt 50 kr., 5. a széna és sarjú tiszta értéke a D. a. alapján 10 frt 50 kr. Az összes termés tiszta értéke tehát 178 trt 87 krt képvisel, a melynek felerésze vagyis 87 frt 28 és fél kr. felperest, mint az ingatlan felerészben tulajdonosát illetvén, alperest annak s jár. megfizetésére kötelezni kellett. A hibás telekkvi felvételre alapított alperesi kifogás a jogérvényes árverés és birtokbavezetés tényével szemben figyelembe nem vehető, a törv. rendt. 12. §-a pedig az abban körülirt eset fenn nem forgása miatt alkalmazást nem nyerhet. A ki.r. Curia a következő ítéletet hozta: Mindkét alsóbirósági ítélet megváltoztatik, felperes kártérítési keresetével elutasittatik ; a per­költség "kölcsönösen megszüntettetik; stb. Indokok. Felperes keresetét az árverésen megvett birtokon létező termények jogtalan elvitele által szenvedett kár iránt indítván, az 1881. évi LÍX. t.-cz. 47. §. rendelkezése, mely szerint két egybehangzó Ítélet ellen további felebbezés helyt nem foghat, ez esetben nem nyerhet alkal­mazást és ez okból alperes felebbezése folytán az ügy érdemleg felülvizs­gáltatott. Való ugyan, hogy felperes az A. alatti 1885. április 17-én kelt végzés szerint a n.-kanizsai 845. sz. tjkben felvett 990. és 1,021. hrsz. fekvőknek V. Jánost illető féle részére tulajdonosul bekeblesztetett, és hogy B) szerint 1885. június hó 16-án ezen birtokrész birtokába a helyszínén ' bíróilag behelyeztetett, mely behelyezés a beadott előterjesztés jogérvényes 'elvetésével K. János ellen is jogerőre emelkedett; azonban a B. alatti jkvből nem tűnik, ki, hogy a behelyezés az azon ingatlanon akkoriban létezett terményekre is kiterjesztetett, és felperes bírói végzést sem mutat fel, mely a birtokba helyezést ezen terményekre is elrendelte. Tekintve, hogy a végrehajtási árverés nem K. János, hanem V. János ellen eszközöl­tetett és hogy a termények nem a végrehajtást szenvedett fél által lettek

Next

/
Oldalképek
Tartalom