Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Hatodik folyam (Budapest, 1890)

Va részt külön szakasztani s kizárólagos birtokába venni, s miután beismerése szerint ezt részben megtette és a bíróság előtt kijelentette, mikép a hátralevő részt is elkülöníteni és birtokba v,enni fogja, ellene a birtokhábontás tényét megállapítani, és őt a leszállított kereset szerint marasztalni kelfett. A birtokháboritás annál inkább volt megállapítandó s felperes visszahelyezendő, mert alperes -nem tagadta felperesi azon kijelentést, mikép felperes neje, B. Anna kérdéses 1/i telki állományra a tulajdonjogot csak 1888. november havában szerezte meg s igy feltéve, ha B. Anna a 1ji telket elkülönítve is használta volrfa, egy évi birtok hiányában felperes -keresete ellen tulajdonjogával nem védekezhetnék. Az Ítélet rendelkező része a tényállásnak megfelelőleg intézkedik akként, hdgy felperes a böődi 30. számú telekjegyzőkönyvben jegyzett összes 3/4 telki állomány birtokába visszáhelyeztetik, s nem forog fenn túlterjeszkedés a kereseti kérelmen, bár felperes a kereset kérelmi részét csupán az alperes által tényleg elfoglalt terület békés birtokába való visszahelyezésére irányozza, mert a kifejtett tényállás szerint alperes által elfoglalt terület birtokba vételével feiperes a 3/4 telek birtokában lett megháborítva és a kereseti petitum szerinti visszahelyezés máskép bíróilag ki nem mondathatik, s illetve végrehajtható határozat nem hozathatik, mintha felperes az egész telekkönyvi test birtokába visszahelyezendőnek nyilvánittatik, fejperes örökös perlekedésnek lehetvén kitéve, h'a alperes, s illetve B. Anna által a telekkönyvi complexumbél, egyszer itt, máskor amott tétetnék önhatalmú elkülönítés és birtokbavétel. A budapesti kir. ítélőtábla a következőleg itélt: A kir. Ítélőtábla az elsőbkóság neheztelt ítéletét helybenhagyja; sat Indokok. Alperes a tárgyalás folyamán feiperes tagadásával szemben nem bizonyította, hogy az általa B. Jánosné^B. Annától az 1889. évi augusztus hó 24-én állítólag létrejött szerződés alapján kihaszonbérelt x/4 telek külsőségének birtoklását felperes, ki azt mint 3/4 telki külsőségeinek x/3 részét az őt elhagyott és Amerikába vándorolt nejére a közöttük 1888. "év folyamán létesült házassági viszony alkalmából tulajdonjogilag átruházta, szintén átengedte volna, és hogy akár a haszonbérbeadó B. Jánosné ezen !/4 telek illetőségét, a mely alperes beismerése szerint is a felperes tulajdonát képező 2/4 telektől külön választva nera lett, a kereset megindítását előzőleg egy éven át békésen használta, birtokolta volna. Ekként a visszahelyezés tárgyát képező 1/_4 telki illetőség "kizárólagos birtokosának az alperes általi birtokba vételt megelőzőleg csakis felperes lévén tekinthető: az elsőbb óság felperes visszahelyezését alperes ellen helyesen rendelte el. A kir. Curia a következő ítéletet hozta: A kir. ítélőtábla itétete helybenhagyatik ; sat. Indokok. A házastársak közös ^vagyonának kezeiése, s az ezzel összekötött birtoklási jog, mindaddig, míg a házassági viszony fennáll, vagy