Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Hatodik folyam (Budapest, 1890)

80 leg több mint két éve nejével nem élt közös háztartásban, hanem neje ötet elhagyva, részint szülőinél, részint Nagyszebenben szolgálatban élt ; és felperes saját esküjét ajánlotta fel annak bizonyítására, hogy azon időben, melyben a gyermek nemzése történhetett, nejével nemileg nem közösült. Tekintve azt hogy felperes nejének I. rendű alperesnek közjegyző előtt tett ama nyilatkozata, hogy a gyermek nem férjétől származik, vala, mint a tanuk fennebb előadott vallomásai olyan körülményeket képeznek; melyek mellett a trts. 235. §. rendelete szerint a felperes főesküje általi bizonyitásnak hely adható, ennélfogva a per kimenetelét ezen fő eskütől függővé tenni s ebből kifolyólag az elsőbiróság által megítélt pótesküt főeskünek kellett nyilvánítani. A k i r. C u r i a a következő ítéletet hozta : Mindkét alsó bíróság Ítéletének megváltoztatásával felperes keresetével eluttasitatik, egyúttal az elsőbiróság utasittatik, hogy a M. Georg születésére vonatkozólag az anyakönyvbe történt törvényellenes bejegyzés megtorlása és a bejegyzés szabályszerű kiigazítása iránt szükséges lépéseket hivatalból tegye meg. A felebbezésért a kiskorú részére kirendelt tiszti ügyész ügyvédi munkadija 5 frtban állapittatik meg. Indokok. A peres felek előadásából és a per adataiból nyilvánvaló, hogy azon időben, a midőn P. Anna I. rendű alperesnek Georg nevű gyermeke született, felperes és I. rendű alperes, mint törvényes házastársak, habár tettleg külön laktak, de törvényesen elválasztva nem voltak ; ebből folyólag nevezett Georg II. rendű alperes törvényes házasságból születettnek vélelmezendő mindaddig, míg az ellenkező bizonyítva nincs. Ezen jogi vélelemmel szemben, tehát a törvénytelen születés igazolása czéljából felperesnek az általa történt nemzés lehetetlenségét kellett volna, hogy bizonyítsa, e tekintetben azonban felperes mi bizonyítékot sem nyújtott, mert az általa felhozott és a tanuk által is igazolt ama körülmény, hogy I. rendű alperes 1885. év tavaszától kezdve nem élt felperessel együtt, a felperes általi nemzés lehetetlenségét annál kevésbbé zárhatja ki, mert a tanuk vallomása szerint is a házas felek a különélés ideje alatt is többnyire egy községben laktak és Nagyszeben város is, hol I. rendű alperes egy ideig szolgálatban volt, a peres felek állandó lakhelyétől nem távol esik ; ugyanezen indokból volt a másodbiróság által felperes részére megítélt főeskü is mellőzendő; — az anyának azon beismerése pedig, hogy a gyermek házasságon kívüli, a gyermeket törvényes születésétől egymagában meg nem foszthatja; mindezek nél fogva felperest bizonyitatlan keresetével elutasítani kellett. Végül, minthogy a bemutatott keresztlevél szerint a keresztelő lelkész ellen az anyakönyvbe történt szabályellenes bevezetés folytán a büntető törvénybe ütköző cselekmény jelenségei látszanak fenforogni, ennek kiderítése és megtorlása és az anyakönyv szabályszerű kiigazítása iránt a szükséges lépések megtételére az elsőbiróság utasítandó volt.