Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Hatodik folyam (Budapest, 1890)

kiutalványpzási kérvény beadása után, 1888. október 11-én 13353. sz. a. beadott végrehajtási kérvénye folytán a kielégitési végrehajtás alperes •ellen ugyancsak a már kiutalványozott összeg erejéig 1888. november 30-án 13353. S7- a- elrendeltetett s alperes a fentirt előzmények után a végrehajtás megszüntetését kérni jogosítva volt, mert a megitélt összegnek felperes kértére történt kiutalványozása után, ugyanez iránt a végrehajtás már elrendelhető nem volt s miután a ténykörülmény az előző iratokból kitűnik, alperest a végrehajtás megszüntetési kereset feletti tárgyalásra való meg nem jelenése folytán sem lehetett keresetével elutasitani, hanem az iratokból kitűnő ténykörülmények alapján a végrehajtás megszüntetését kimondani kellett. Költség alperes részére nem Ítéltetett meg, mert a kiutalványozási végzés felperesnek csak a végrehajtási kérvény beadása után kézbesittetvén, a végrehajtás megszüntetési kei esetre nem felperes szolgáltatott közvetlen okot. A k i r. C u r i a a következő Ítéletet hozta : A másodbiróság Ítéletének megváltoztatásával az elsőbiróság Ítélete hagyatik helyben ; egyszersmind a felebbezésért ügyvédi munkadíj czimén alperesi ügyvéd részére 4 frt állapittatik meg. Indokok : A végrehajtás megszüntetésére irányzott kereseti kérelemnek nem volt hely adható; mert végrehajtást szenvedő nem bizonyította azt az állítását, hogy végrehajtató a részére megitélt követelés kielégítése czéljából végrehajtást szenvedő által kiutalványoztatni kért összeget a bírói letétből fölvette és mert ily helyzetben maga azon körülmény, hogy végrehajtató részére végrehajtást szenvedő a végrehajtási összeget még a marasztalás előtt birói kézbe letette és utóbb azt kiutalványoztatni kérte, a végrehajtás megszüntetésére törvényes indokul nem szolgálhat. Az 1881 : LX. t.-cz. értelmében ugyanis a végrehajtást szenvedő a marasztalási összeget rendszerint közvetlenül tartozik kifizetni, ebből okszerüleg következik, hogy a pernyertes fél azzal nem köteles megelégedni, miszerint ellenfele előzetesen birói letétbe helyezze a követelést, és Ítélet után az összeget a nyertes félnek kiutalványoztassa. Erre mutat különösen az 1881 : L. t.-cz. 41. §-ának rendelkezése is, mely azon eljárást irja körül, midőn a marasztalt fél nem közvetlenül, hanem a per bíróságának közbenjöttével kívánja a fizetést teljesíteni és a mely esetben a marasztalt szintén személyesen tartozik a fizetést megkísérteni és csak az esetben, ha a nyertes fél a bíróság előtt meg nem jelennék, áll jogában a marasztalt félnek a marasztalási összeget birói kézbe letenni. Egyébiránt a fenforgó esetben végrehajtató követeléséből a végrehajtási kérvény költsége, valamint a letétből való felvétellel járó rendsze-