Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Hatodik folyam (Budapest, 1890)

24 Indokok. Miután a mindkét részről kihallgatott tanuk vallomása nagyobb valószínűséget nyújt azon körülményre, hogy alperes csak a saját tulajdonát képező 15—16 köböl zabot adott el, nem pedig soköblöt, ennélfogva ezen körülmény igazolására a póteskü volt Ítélendő alperes részére, s az eskü letétele esetére szerződésszegőnek nem tekintethetvén, a felpénz visszafizetésében marasztalható nem volt, annál inkább is, mivel az is igazoltatott, hogy ö a szerződésnek ily értelemben eleget is kivánt tenni. Ha azonban ezen esküt le nem tenné, felperes azon állítása vétetvén valónak, hogy 50 köböl zabot adott el, mit szállítani nem akarván, mint szerződésszegő a felpénz kétszeregében marasztalandó volt. Nem volt azonban alperes az árkülönbözet és utánjárási költségben marasztalható, mert felperes nem is lévén kereskedő, a felpénz kétszerese mellett hasonló mellék-követelések nem érvényesíthetők. A költségben, a mint egyik vagy másik vesztes lesz, a szerint volt marasztalandó. A budapesti kir. ítélőtábla a következőleg ítélt : A kir. ítélőtábla az első bírósági ítéletnek felebbezett azt a részét, a mely fzerint felperes 30 frt árkülönbözet és 12 frt utánjárási költség iránti keresetével elutasittatott, helybenhagyja, többi részét pedig megváltoztatja, s alperest felperes javára a 35 frt foglaló kétszeregének, vagyis 70 frtnak megfizetésére kötelezi, a perköltséget azonban kölcsönösen megszünteti. Indokok. Alperes a zabeladás megtörténtét, a 35 frt foglaló felvételét és azt, hogy az eladott zabnak felperes részére N.-Szalontára szállítását 1888. évi január hóra kötelezte és hogy e kötelezettségének eleget nem tett, beismerte, azonban tagadta az eladott zabnak 50 köbölnyi mennyiségét, előadván, hogy miután csupán 15 —16 köböl saját zabja volt, ennél többet el nem adhatott. A tanuk vallomásából kitűnik ugyan, hogy alperesnek saját zabja nem volt több 15—16 köbölnél, J. János, S. József és P. K. tanuk vallomásával igazolta azonban felperes, hogy alperes 50 köböl zab szállítására kötelezte magát, miután a hiányzó mennyiséget fiának B. Jánosnak zabjából kívánta pótolni, a ki apját zabjának eladásával megbízta és a kikötött eladási jogügylethez beleegyezését adta. Minthogy e szerint alperes a kikötött szerződést megszegte, őt az elsőbirósági ítélet vonatkozó részének megváltoztatásával a foglaló kétszeregének visszaadásában marasztalni kellett. Keresetének többi részével azonban helyesen utasította el felperest az első bíróság, mert a foglaló kétszeregén felül, mely iránt a kereset első sorban indíttatott, árkölönbözet és egyéb kárpótlás polgári uton nem követelhető. A perköltségnek kölcsönös megszüntetését mindkét peres fél részbeni pernyertessége, illetve pervesztessége indokolja. A kir. Curia a következő ítéletet hozta : A kir. Curia a másodbiróságnak ítéletét abban a nem felebbezett