Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Hatodik folyam (Budapest, 1890)

22 ségekben törvényes szokásainknál fogva a gyermek 12 éves koráig el volt marasztalandó. Felperesnőnek az általa megajánlott főeskü megitélhető nem volt^ mert oly körülményeket nem igazol, melyek azt, hogy alperes volna a gyermek természetes atyja, valószinüvé tennék. Azon időre, mely alatt a gyermek a lelenczházban neveltetett, felperesnő gyermektartási költségeket nem követelhet, sem neki gyermektartási költségei ez idő alatt nem voltak, azokat pedig, miket a pozsonymegyei számvevőség lelencz-ápolási költségek czimén követel, ki nem fizette, s igy arról megtérítésre joga meg nem nyilt, sat. A budapesti kir. Ítélőtábla a következőleg itélt: A kir. ítélőtábla az elsőbiróság ítéletét helybenhagyja, azzal a változtatással, hogy felperest a kereset beadása előtti időre támasztott követelésével feltétlenül elutasítja, viszont azonban az alperest az eskü le nem tétele esetére a kereset beadásától vagyis 1887. éyi június hó 7-től folyólag az 1874. évi szeptember hó 12-én született Mária nevü gyermek 14-ik évének betöltéséig terjedő időre eső tartás fejében 106 frt 6 kr s jár. megfizetésére kötelezi. Indokok. Minthogy a gyermektartási dijnak az a rendeltetése, hogy abból a gyermek ellátására és nevelésére szükséges folyó kiadások fedeztessenek, az esetre tehát, ha az anya, ki szintén köteles gyermekének tartásához hozzájárulni, annak idején tartásdijat nem követel és gyermekét sajátjából képes nevelni, az atya nem kötelezhető arra, hogy a gyermektartási dij egyenértékét az anya javára utólagosan megtérítse ; ennél fogva felperest a kereset beadása előtti időre támasztott követelésével feltétlenül elutasítani kellett. Viszont azonban, miután a leánygyermekeknél nem feltételezhető, hogy életkoruk 14-ik évének betöltése előtt saját keresményükből képesek magukat fentartani, az alperes az eskü le nem tétele esetére a gyermek 14-ik évéig terjedő időre való tartásdíj fizetésére kötelezendő, sat. A k i r. C u r i a a következő Ítéletet hozta : A budapesti kir. Ítélőtábla ítélete, a mennyiben alperes ellenében a természetes atyaság megállapítása alperes főesküjétől tétetett függővé, helybenhagyatik, azon részében azonban, a mely szerint a főeskü le nem tétele esetére alperes a kereset beadásától a gyermek 14 éves koráig köteleztetett a tartásra, a kir. ítélőtábla Ítélete megváltoztatik s a gyermeknek a lelenczházból való kijövetele után annak 12 éves kora elértéig a havonkénti 7 frt tartásdíjban alperes marasztalására nézve az elsőbiróság ítélete hagyatik helyben oly változtatással, hogy a tartási kötelezettség 1884. január 14-től számítandó, Egyebekben mindkét alsóbiróság ítéletének megváltoztatásával az esetre, ha alperes a részére megítélt főesküt letenni elmulasztaná, alperes