Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Hatodik folyam (Budapest, 1890)

105 részvénytársaság igazgatósága által is nyilván nem óvadékul letettnek, de zálogba adottaknak lettek nyilvánítva, tanukra hivatkozott, sót a főeskü általi bizonyítást is ajánlotta ; minthogy pedig a kir. törvényszék a tanú kihallgatását melőzte, ezen 10 db. részvény jogszerű birtoka felett alaposan határozni nem lehetett. A kir. i t é 1 ó táblának az első bírósági ítéletet részben feloldó ítélete alapján eszközölt pótlások után — a szegedi kir. törvényszék mint keres k. bíróság a következő ítéletet hozta : Ha alperes részéről H. Lajos vezérigazgató főesküt tesz arra, «hogy azon alkalommal, midőn B. Imre kir. közjegyző felperes tömeggondnokkal a szegedi közműves banküzlet helyiségében a kereseti részvények leltározása czéljából megjelent, nem jelentette ki, hogy közadósnak, mint felügyelő bizottsági tagnak egy részvénye sincs náluk elhelyezve és hogy a birtokukban lévő 30 db. részvénye közadósnak kézi zálogul szolgál utóbbi társaságnak fedezéséül, felperest tiz db. részvényre vonatkozólag keresetével elutasítja; ellenesetben stb. Indokok. Alperes azon védekezésével szemben, hogy közadós 10 db. részvénye alperesnél nem zálogképen, hanem alapszabályszerüleg a közadós mint igazgatósági, illetve mint felügyelőbizottsági tag által óvadékképen lettek letéve, felperes azon kereseti állását, mintha a leltározás alkalmával alperes részéről oly kijelentés tétetett volna, mely szerint a kereseti 30 db. részvény kézi zálogkép lenne birtokában, részint a kivonatban felcsatolt és nem kifogásolt csődleltarral, részint B. Imre tanúval s a bizonyítékok elégtelensége esetén az alperesnek kínált s ez által elfogadott főesküvel kínálta bizonyítani, tekintve azonban, hogy az A) alatti leltárban foglalt azon alperesi nyilatkozat, mely szerint a kereseti részvények zálogban lévőknek nyilváníttattak, a hit alatt kihallgatott B. Imre tanú vallomásában megerősítést nem nyert, egyéb bizonyíték hiányában alperesnek a végiratban kinált s általa elfogadott főeskü oda Ítélendő volt s ennek letétele esetén a 10 db. részvényre vonatkozólag azon felperesi állítás, hogy ezek alperes részéről zálogba vétettek volna, igazolást nem nyerendvén és ezen részvényekre nézve alperes birtoka jogszerűtlennek tekinthető nem lévén, ezekre vonatkozólag alperesnek a váltótörvény 108. §-a értelmében valódinak elismert váltóbeli követelése erejéig fennálló megtartási joga van, mivel szemben felperest keresetével elutasítani kellett; sat. A budapesti kir. ítélő tábla a következőleg ítélt : A kir. itélő tábla az elsőbiróság Ítéletét megváltoztatja s alperest, M. Béla tulajdonát tevő 10 drb. szegedi kézműves-bank részvénynek és a mennyiben ezek még alperes birtokában nem lennének, azok névértékének,