Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Negyedik folyam (Budapest, 1888)

85 meg, a mi ugyanazon tekintet alá esik, mintha a másodbiroság az első bíróság ítéletét helybenhagyta volna ; tekintve továbbá, hogy a kir. ítélő tábla a perköltségre vonatkozólag az elsőbiróság Ítéletét helybenhagyta ; az ily helybenhagyó másodbirósági Ítélet ellen pedig az 1881. LX. t.-cz. 97. §-a értelmében további jogorvoslatnak helye nem levén, felperesnek felebbezése visszautasítandó, s á másodbiroság ítélete csakis az elsőrendű alperes felebbezése alapján volt felülvizsgálat alá vehető. Ennek következtében tekintve, hogy a felperes 3 észéről C—J) alatt felhozott s elsőrendű alperes által nem kifogásolt okiratból nyilvánvaló, miszerint a felperes által 1885. augusztus hó 22-én kelt árujegyzékkel küldött négy láda rumot végrehajtást szenvedő el nem fogadván, azt felperesnek rendelkezésére bocsátotta, és felperes a rendelkezésre bocsátást elfogadta, minélfogva kétségtelen, hogy felperes és végrehajtást szenvedő mint szerződő felek a vételi ügylettől elállottak, s igy az ügylet hatálytalanná vált. Azon körülmény tehát, hogy végrehajtást szenvedő a K. T. 347. §-a rendelkezéséhez képest az árunak megőrzéséről gondoskodott s azt saját raktárhelyiségében •— addig mig felperes arról rendelkezni fog — elhelyezte, az árunak saját részére történt tényleges átvételét, vagyis a tulajdon átruházására irányzott szándékot nem foglalja magában ; mivel végrehajtást szenvedő az árut csakis mint az eladónak törvényszerű megbízottja vette át, ehhez képest elsőrendű alperes által vitatott átvétel alapján az árut végrehajtást szenvedő tulajdonának tekinteni nem lehet. Ezek alapján felperes keresetének feltétlenül hely adandó volt volna, tekintettel azonban arra, hogy az elsőbirósági Ítéletet felperes javára megváltoztató másodbirósági Ítélet ellen felperes további felebbezéssel nem •élhet, a felebbező elsőrendű alperes sérelmére pedig a másodbiroság ítélete meg nem változtatható, ennélfogva a másodbiroság ítéletét helybenhagyni kellett. 200. A keresk. törv. 347. §-ában engedeti azon jogot, hogy oly áru, melynek tőzsdei ára van, szabad kézből eladható, az olyan árura is ki kell terjeszteni, melynek piaczi ára van ; mivel a keresk. törv. 356. §-ából kitűnik, hogy a töryény a tőzsdei és a piaczi árral birő árukat egy cathegoriába helyezi. 1888. június 8. 496. v. sz. H. Lukács felperesnek K. Mór alperes ellen 355 frt és jár. iránti perében •—• a zsombolyai kir. járásbíróság mint keresk. bíróság a következő ítéletet hozta: Alperes köteles 37 frt 50 kr. tőkét, ennek 1885. augusztus 19-étől számított 6u/0 kamatait "és 25 frt 7 kr. perköltséget felperesnek megfizetni.