Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Negyedik folyam (Budapest, 1888)

62 csak nem bizonyította, hanem az ez irányban való bizonyítást meg sem kísérletté; tekintve továbbá, hogy az 1868: LIV t.-cz. 221. §-ához képest az eskü megítélésének csak annyiban van helye, a mennyiben a döntő körülmények más uton-módon való bizonyítása nem sikerült: a felperes részéről felajánlott főeskü különösen a hozomány állítólagos beruházása tekintetében még azért sem volt megítélhető ; mert felperes az általa vitatott beruházás módozatait még hozzávetőleg sem jelezte s ilyeténképen amaz állítása alaposságát, illetve a hozomány beruházásának tényét még valószínűvé sem tette. Hazai törvényeink azon esetben, a melyekben a követelő fél az irott hitbérre való igényét nem érvényesítheti, rendszerint jogot engednek annak a törvényes hitbér követelésére, a mely azonban felperes javára szintén nem volt megítélhető. A hitbér követelése iránti jog ugyanis a házasság törvényes megszűntével éled fel, s a mennyiben az a felek valamelyikének halála következtében szűnik meg, az elhalt házastárs hagyatéka, illetve örökösei ellen érvényesítendő. Itt tehát ezen igénynek is az a tény áll útjában, hogy akkor, a mikor felperes törvényes hitbére esedékessé vált, vagyis a néhai Varga János elhalálozásakor nem létezett olyan vagyon, a melyet az özvegy ezen igénye terhelt volna, mert elhalt férjének hagyatéka nem maradt; akkor pedig, a midőn alperes a néhai Varga János vagyonát tulajdonába vetre, még a törvényes hitbér nem volt követelhető, nem volt liquid. S miután ily körülmények közt a felperes törvényes hitbére sem tekinthető olyan követelésnek, a mely az átvevő kisko u Varga Pált az átvétel idejében fenállott kötelezettségképen terhelte volna : felperes részére a törvényes hitbér sem volt megállapítható. A per körülményeinél fogva a felek egyike sem tekinthető alaptalan perlekedőnek, ugyanazért a perköltséget kölcsönösen megszüntetni kellett. A budapesti kir. ítélő tábla a következőleg itélt. A kir. itélő tábla az elsőbiróság elutasító ítéletét annyiban, a mennyiben az a hozomány és hitbér czimén támasztott követelésekre vonatkozik, helybenhagyja; ellenben az özvegyi jogra vonatkozólag megváltoztatja, felperes özvegyi haszonélvezeti jogát a csornai 379. számú telekjegyzőkönyvben Varga Pál kiskorú tulajdonául bekebelezett tulajdoni jutalékára megállapítja, ehhez képest alperest a csornai 379. számú telekjegyzőkönyvben A. I. 1—-4. és 6., 7., sorszám alatt felvett ingatlanok közös birtokbaadására azoknak felerésze arányában felperes javára kötelezi, továbbá annak tűrésére, hogy felperes özvegyi haszonélvezeti jogát a csornai 379. számú telekjegyzőkönyvben Varga Pál kiskorú tulajdonát képező jutalékra ezen ítélet alapján bekebeleztethesse. Indokok : A per adatai szerint felperes néhai férje összes vagyonát 1880. évi november 7-én kelt átadási okirattal minden visszteher nélkül