Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Negyedik folyam (Budapest, 1888)

21 2000 frtnyi készpénz, öröksége fejében, felperes kezéhez lefizettetett. Ily körülmények között az 1868. évi L1V. t.-cz. 235. §-ában foglalt jogkedvezmény értelmében a bizonyítandó ténykörülményekre nézve helyesen ítéltetett felperes részére a főeskü. Ellenben igénylő felperes azon további állítását, hogy az 5077/81. számú végrehajtási jegyzőkönyv 95. tétele alatt összeirt inga-órát férjétől, a végrehajtást szenvedettől, ajándékba kapta, mivel sem bizonyította, vagy valószínűsítette ; ezen tárgyra nézve tehát felperest igénykercsetétől feltétlenül kellett elmozdítani. De elmozdítandó volt felperes keresetétől a 46,054/1885. számú végrehajtási jegyzőkönyvben 5. és 6. tétel alatt összeirt biztosítási bárczák tekintetében is ; mert eltekintve felperes azon kifogásától, hogy e bárczák a törvény értelmében le nem foglalhatók, a mennyiben ez irányban netán szenvedett sérelmének orvoslása előterjesztés utján lett volna megkisérlendő, felperes ezen bárczákhoz való igényét nem bizonyította ; ugyanis az 5. tétel alatti biztosítási bárcza, illetőleg az ezen alapuló életbiztosítási összeg felperest csak feltételesen illeti, t. i. ha férje, a végrehajtást szenvedő, elhal, de ezen feltétel még be nem állt, minthogy felperes férje él ; a 6. tétel alatti biztosítási bárcza, illetőleg az ezen alapuló követelés, a végrehajtást szenvedő halála esetére az előmutatót illeti, hogy azonban felperes e bárczát jogszerűen birtokolná, ezt felperes, az ellenfél tagadásával szemben, nem bizonyította. A perköltség azért volt kölcsönö sen megszüntetendő ; mert a peres felek mindegyike részben vesztes. A k i r. C u r i a a következő ítéletet hozta : A másodbirósági ítélet a végrehajtási jegyzőkönyv 5. és 6. tételei alatt összeirt életbiztosítási bárczákra vonatkozó egyedül felebbezett részében megváltoztatik és ezen két tételre nézve az elsőbiróság ítélete hagyatik helyben. Indokok : A kereseti életbiztosítási bárczák biztosítási végrehajtásilag még 1881. évben foglaltatván le, felperes ezen foglalás ellen az akkoriban érvényben volt végrehajtási törvény, jelesül az 1868. évi LIV. t.-cz. szerint előterjesztési jogorvoslattal nem élhetett; de ha élhetett volna is e joggal az 1885. évben foganatosított kielégítési végrehajtási foglalás alapján, annak elmulasztása nem foszthatja meg őt attól, hogy a zár alóli feloldást az erősebb jogot feltételező igényper utján ne követelhesse; felperes keresetének tehát az a mulasztás, hogy a foglalás ellen előterjesztéssel nem élt, útjában nem áll. Az ügy érdemét illetőleg: hatálytalannak nem volna ugyan tekinthető a kereseti életbiztosítási bárczákra vezetett foglalás a végrehajtási törvény 66. §-a alapján, mert eme szakasz szerint csak a kedvezményezettet illető életbiztosítási összeg nem foglalható le, mely eset itt, minthogy a biztosított még életben van, fenn nem forog. Hanem hatálynél-